Kezdődött azzal, hogy reggel a menzeszem megszokott megjövetelét jelző másfél órás őrjítő fájdalom leredukálódott kb 15 percre (amit mint kiderült épp most este sikerül bepótolnom sajnos, de azzal vigasztalom magam, hogy ma már csak túl leszek ezen a bizonyos első ciklusnapon ami a legerősebben kínoz mindig) .De nem ez ihlette mostani örömírásomat.
Cícúval ma voltunk megnézettetni a kis katonáit. Önszorgalomból szerettük volna ezt a vizsgálatot elvégeztetni, ugyanis Bélendometriózisom miatt a műtét után elég sanszos, hogy lombikra akarnak majd küldeni bennünket. Az Endometriózisosok esetében ugyanis nem szabad húzni az időt, mert hiába vagyunk kitisztítva műtét után, ha hajlam van rá, sajnos visszajöhet az Endo, ami újra akadályozhatja a teherbeesést, amit újra meg kellene műteni és így kerülnénk be egy nem kellemes körforgásba. Ezért szinte protokoll Bélendometriózisosoknak a lombikprogram,
Ettől függetlenül nagyon sok siker storyt lehet olvasni, hallani, hogy az orvos semmi esélyt nem látott arra, hogy természetes úton jöhessen a baba, de a pár mégis azt mondta, hogy márpedig adnak maguknak 1-2-3 hónapot és lám pozitív teszttel a kezükben tértek vissza kezelőorvosukhoz.
Mielőtt lombikra adnánk a fejünk, mi is szeretnénk megpróbálni természetes úton, persze ha felépültem a műtétből. Ugyanakkor olvasni olyanokról is, hogy a pár férfi tagjával is voltak némi gondok, így jobb szerettem volna ennek én is utánajárni. Ha ugyanis műtét után úgy próbálkozunk, hogy páromnál nincs minden rendben (amiről ugyebár nem tudnánk, ha nem vizsgáltattuk volna meg), akkor gyakorlatilag fölöslegesen próbálkoznánk, ezáltal fölösleges időhúzásnak tennénk ki magunkat pl 3 hónapig, ami 3 havi menzeszt jelentene, ez az egész Endometriózis téma meg ugyebár pont ezzel függ össze.
Szóval az örömhír: Cícúnál minden rendben. Rengeteg, de rengeteg fickója van, tökéletes mozgásúak, minden szuper. A biológusnak elmondtam, hogy miért vagyunk itt, mire tanácsolt plusz egy vizsgálatot. Említette ugyanis azt, hogy egy férfinak hiába van sok millió élő spermája, ha nem "látja" meg a petesejtet és ellubickolnak mellette. Pár éve kifejlesztettek ennek a kivizsgálására egy módszert, ami nagyjából abból tevődik ki, hogy van egy mikroszkóp kamerája alá való kis üveglapocska, ami be van kenve a petesejt rétegéhez hasonló anyaggal. A spermiumok ugyanis rendelkeznek receptorokkal, amikkel megtalálják a labirintusban a királynőt. Itt jön nálunk a vizsgálat eredménye: a sok kis fickó rátapadt fejjel lefelé az üveglapra. Szegények jól át lettek ... -nem írok csúnyát- :) , és ez azt jelentette, hogy megérezték a petesejt "jelenlétét" érzékeltető anyagot és ezért cuppantak rá az üveglapocska aljára.
A papírunkra pedig a biológus felírta, hogy nagy a spontán terhesség esélye, így mégha tanácsolják is majd a lombikot már nyugodt szívvel megkockáztathatom, hogy márpedig nekünk sikerülhet nélküle is (sajnos ez nem 100%-os megállapítás, mert kérdés még hogy pl átjárható-e a petevezetőm -bár miért ne lenne -), de nekem mindezt hallanom kellett ahhoz, hogy ha úgy alakul nyugodt lelkiismerettel adhassunk magunknak 1-3 hónap spontán fogantatásra időt. Plusz megnyugtatott még azzal is a doki, hogy még ha ki is vágnak Menimből (méhemből) egy darabot, a méhizom csodálatosan képes gyógyulni, így aggodalomra semmi okom, szépen fog ő majd babával együtt tágulni.
Kiérve az épületből mondanom sem kell: elsírtam magam, hogy a párom az aki akár megmenthet a lombiktól, megadva nekem az esélyt arra, hogy ne pumpáljanak tele hormonokkal, mire átölelvén fülembe súgta: -Ugye én mondtam, hogy itt vagyok és itt is leszek melletted hogy mindentől megvédjelek? :')
Ettől az örömömtől még az sem tudja elvenni a kedvem, hogy a már említett elmulasztott reggeli kínok-kínját most este élem át menzeszfájdalom gyanánt, ezt a bejegyzésemet is legalább 4x (vagy 5x?) kellett félbeszakítanom annyira de annyira elviselhetetlen. De már nem sokáig... :)
