De nehéz is az a sportolás

Nem kicsit sikerült eltűnnöm a napokban,természetesen kutyaügyben amiről beszámolok majd később.Most a sporté a főszerep!
Ki mit sportol?
Hogy én?Vékony vagyok,mindenki azt gondolná mennyi mindent megteszek ezért.Nos felvilágosítok mindenkit,semmit nem tettem ez ügyben.Töménytelen mennyiségű ételt képes vagyok elpusztítani,a kérdés az,hogy hova lesz...
Ilyen testalkat vagyok.Illetve az is hozzátartozik még a dologhoz,hogy rendszertelenül étkezem.A reggelit gyakorlatilag csak hírből ismerem (meg maximum nyaralásokkor tartom be ezt a remek szokást). Ebédelni szoktam,estig viszont semmi plusz táplálékot nem viszek be,vendégek előtt ugyanis nem szívesen étkezem (ha vki korábban érkezik,inkább elkezdem,mintsem befejezzem az étkezést, pedig egyébként felajánlják,hogy egyem meg nyugodtan,szívesen megvárják). Este...nos,igen.Nekem ez az igazi.Olyankor jöhet pörkölt,csülök,pizza akármi...(későn fekvős vagyok,tehát nekem ez nem akadály)  :) Remek.
Viszont az utóbbi időben észrevettem fiatalabb ismerőseimen,hogy valahogy ők mégiscsak feszesebbek,hiába vagyok én is vékony, ők mégsem olyan "pudingok" (ahogy egyik vendégem fogalmazott) mint én. Félreértés ne essék,soha nem voltam az a nő,aki ne fogadja el önmagát,egyszerűen csak be kellett látnom,hogy egy kis sport nem hiányozhat az életemből.
Én az elliptikus tréner ,mellett döntöttem,részben azért mert túl lusta vagyok lejárni futni,másrészt,mert elég jókat olvastam róla.

Ugyan nem viszem túlzásba a dolgot,egyet fogadtam meg,annyi időt töltök rajta,amennyitől nem utálom meg már a gondolatát is a legközelebbi edzésnek.Ez általában 32 perc(ez az én gépemen egy program hossz).
Lehet lesz ez majd több is,de azt tudom,hogy a kezdeti 1 órától ki voltam bukva,no nem akkor amikor végeztem (mert az akkor nagyon kellemes érzés volt), hanem legközelebb mikor tudtam,hogy ugyanúgy megint egy órát le kéne nyomnom."A minden kezdet nehéz" ezáltal még nehezebb lett. Ez volt az a pont,hogy úgy döntöttem inkább kevesebbel, de élvezetesebben töltöm el a trénerrel az időmet.
Olyan sportot érdemes választani amit szívesen csinálunk naponta,vagy kétnaponta. Első körben nem kell magasra sem tenni a mércét,folyamatosan szoktassuk magunkat hozzá, különben megterhelhetjük szívünket és nem fog jólesni az amit csinálunk.
Célom van-e?Fogyni nem szeretnék,inkább csak formásodni.Sokszor hallottam már,hogy de sokkal jobb nekem,mint molettebb társaimnak. Lehet,de az sem a legjobb érzés, amikor anorexiásnak néznek...(bár mondjuk azért attól én még jócskán messze vagyok).Kellenek a célok, de először nem lesz könnyű azokat teljesíteni. Ha vki fogyni szeretne rittig nem  látja az eredményt,ha vki formásodni az sem látszik meg pár nap múlva sajnos....kitartás és türelem! Megéri!

A lényeg,hogy napi sport mindenkinek ajánlott,akár elégedett testsúlyával,formáival,akár nem, hiszen a sport nagyban hozzájárul a testi és a szellemi erőnléthez is!

Kellemes sportolást!

Ideiglenes befogadás

Az elmúlt pár napban vendégeimmel lefolytatott beszélgetések közepette felmerült egy olyan kérdés,hogy mit is jelent pontosan az ideiglenes befogadás(jelen esetben kisállatokra vonatkozóan).
Előző posztjaimban már említést tettem arról,hogy elkezdtünk önkénteskedni a Cocker-Rocker Spánielmentés Fajtamentő Egyesületnél.Segítségünket elsősorban a két kezünkre értjük: kimegyünk Szigetszentmiklósra a menhelyre alias "Szigetizé"-re ,s amiben tudunk segítünk. Ez lehet vízhordás flakonokkal egy nem helybéli kútból, söprögetés a házban, kutyasétáltatás,stb..
Amivel ezen kívül segíteni lehet,az az,ha ideiglenesen befogadsz egy kutyát.
Az örökbefogadást szerintem mindenki tudja mit jelent(más kérdés,hogy egyes emberek tisztában vannak-e a felelősséggel amit mindez magában foglal (mint pl. nem visszük vissza a kutyát,ha az teszem azt első körben bepisil,mert új hely révén előfordul,vagy míg meg nem szokja,hogy elmész dolgozni addig esetlegesen kaparja az ajtót -mindezekről lenevelhető,nem mellesleg egy kölyöknél is ugyanezek előfordulnak).
Na de mégis mi az az ideiglenesezés? 
Vannak a menhelyek,amelyek bizonyos létszámot képesek befogadni.Ilyenkor jó ha van sok-sok ideiglenes gazdi,akik elvisznek magukhoz egy állatkát és mindaddig nevelgetik,amíg nem találnak neki egy örökbefogadót.Ilyenkor felszabadítasz a menhelyen egy helyet egy másik árvácska számára.
Az, hogy meddig marad nálad, azt sosem lehet előre tudni. Fajtatiszta, kutyák esetében (mint pl. a Spánielmentésnél) 2-6 hó lehet,de ez függ attól is, hogy milyen marketinget (hirdetés, Facebook megosztások,stb...)kap Tőled a  befogadottad, illetve milyen korú és egészségi állapotú ebet hoztál ki.
Természetesen mondhatsz pár kritériumot,milyen kutyát szeretnél (gyermekbarát,cica-,kutyabarát), hiszen Neked kell vele együtt élned. Az, hogy szobatiszta, az már megint egy más kérdés,ezt sajnos nem mindig tudják garantálni,hiszen jelenleg ugyebár kinti kutyákról van szó, viszont elég sok, régen lakásban tartott kutya is van, tehát nem kicsi a valószínűsége, hogy szobatiszta kutyát kapsz ki.
A spánielmentésnél mindent állnak bármilyen orvosi ellátásról is legyen szó.Gyakorlatilag neked egy kosár helyet kell biztosítanod újdonsült lakódnak.
 Gondold át és felelősségteljesen dönts! Lehet hogy nem örökbe kéred, de az ideiglenesezés sem egy játék!Amit tudnod kell az az,hogy ez nem kölcsönző!Ha találsz neki gazdit az nagyon szuper,de az, hogy tőled visszakerüljön a menhelyre,mondván, hogy nem bírod,nem ilyenre számítottál vagy bármi, ezzel tönkre tehetsz egy kutyát!Nekik rengeteg szeretetre és gondoskodásra van szükségük!
Felvetődött olyan kérdés, hogy "Nem rossz az a kutyának, hogy kihozzuk, hónapok telnek el, nagyon megszeret, majd továbbadjuk az örökbefogadónak?" Valószínűsítem a kutya ezt nem fogja érteni. Hogy rossz-e neki?Visszakérdezek: Mivel jobb a menhelyen? Te addig is csempészhetsz az életébe egy kis boldogságot amíg meg nem találja az igazit! Te döntöd el kinek adod,és ha tudod, hogy jó helyre kerül, akkor hidd el boldog lesz az új helyén is, ugyanúgy mint amikor hozzád került!
Nem könnyű az elengedés,készülj fel,fájni fog! Több száz papír zsebkendőt tele fogsz sírni, viszont gazdagodni fogsz valamivel. Szeretnék egy rutinos befogadót idézni: "... biztos megint potyogni fognak a könnyek de tudom hogy így van rendjén és remélem hogy talán egyre könnyebb lesz az elengedés!Igazàbòl az ideiglenesezéssel nem csak a kutynak segítesz,hanem te leszel több vele,nem azért mert segítettél egy kutyun, hanem azzal amit Tőle kapsz..."
Érdemes észben tartani azt,hogy nagyon sok állat van még akin segíthetsz, talán ha erre gondolsz,ez segíthet az elengedésben...
 Legvégül, nagyon  nem ritka, hogy az ideiglenes gazdi úgy megszereti kis barátját, hogy úgy dönt megtartja.Mindez abszolút lehetséges.Ha úgy érzed nem tudsz tőle megválni, jelezheted a menhelynek, hogy nem kell tovább gazdit keresni pártfogoltadnak, mert megtaláltad neki saját magad személyében az igazit!
Sok sikert és boldog együtt töltött napokat kívánok!

Babe (Amerikai cocker spániel-elől) ő az én ideiglenesem, kettő hátul saját kutya

Önkénteseknek áll a világ!

Önkéntes.Először is definiáljuk a szót röviden,tömören: az a személy aki szabad akaratából segít ellenszolgáltatás nélkül.
Ennek tudatában kijelenthetem,hogy párommal ezentúl rendszeresen erősítjük majd az önkéntesek táborát.Hogy ez hogy tud kialakulni egy emberben?A történet a következő: 
Egyik nap siettem haza,iszonyatosan éhes voltam és olyannyira fáztam,hogy azt leírni nem tudom.Hazafelé menet a házunktól nem messze láttam meg újra azt a két hajléktalant,akiket máskor is láttam már ott.Tudtam,hogy hazaérve jó szaftos pörköltöt fogok készíteni,már szinte a számban éreztem az ízét...Ekkor pillantottam meg őket.Már ott bevillant a kép,hogy ők is fognak abból a finomságból enni.Párommal leküldtem két jó adagot tésztával,hozzá kenyérrel.Remélhetőleg ízlett nekik.Megvolt a napi jó cselekedet.Elmeséltem anyukámnak,hogy egy vele korabeli hölgynek,akit olvasni látok szinte mindig,boldoggá és jóllakottá tehettem.Hétvégén csöngött a telefonom,miszerint anyukám is látott egy posztot,amin egy idős bácsika takarót,ennivalót kér a kutyáinak,másodsorban önmagának elhasznált,nem kellő ruhadarabokat.Ennyire ragadós a jó cselekedet.Pattantunk,mentünk együtt.Bácsika viszont sehol...Meglátogattuk azt a címet,ahol meghúzzák magukat,ott egyik társa jött ki.Átadtuk a ruhákat,kutyáknak a kaját,pár holmit a kutyák alá.
Maradt még nálunk pléd,hát szóba jött hazafelé,hogy valamilyen menhelyre el kellene vinni.
Már rég beszéltünk róla,hogy nekem Facebookon be van jelölve a Cocker-Rocker Spánielmentés Fajtamentő Egyesület.Szerettem volna hozzájuk kimenni,miután nekünk is két spánielfiúnk van.
Nem állíthatom magamról,hogy én egy annyira segítőkész ember vagyok.Nem,nem, rossz így ez a megfogalmazás.Segítek szívesen,de sosem mentem elébe a dolgoknak.Hajlamos voltam azt hinni,hogy majd jön a kríziskocsi és ad a fent említett hajléktalanoknak enni.Havonta adtam pénzt is a kéregetőknek,Facebookon rendszeresen osztogattam a szerencsétlen helyzetű emberek és állatok poszjait,mondván hogy ez is segítség,hogy eljuttatjuk az információt olyan embereknek akik ténylegesen tudnak segíteni.Nem volt kevés és pláne nem rosz cselekedet ez sem,viszont kint a spánieleseknél megerősödött bennem: ennél én többet szeretnék nyújtani.
Meg kell találni,ki miben érezné jól magát.Tavaly barátnőm égett a vágytól,hogy az árvízkárosultaknak menjünk ki segíteni pakolni a zsákokat.Iszonyat sajnáltam őket,de valahogy önmagamtól ez nem jutott volna eszembe.Nekem előbb voltak eszemben a kutyik,cicák,hogy őket kellene kimenteni csónakkal a házakból.Végül nem hívtak be(regisztrálni kellett) hál' Istennek volt rengeteg segítség,nem kellett több ember.
Ha megvan a késztetés és az az irányultság,hogy te kinek hogy szeretnél segíteni,akkor nincs is szebb annál,amikor úgy mész ki,hogy ezt tényleg te akarod és utána úgy fejezed be,hogy a végén még te töltődsz fel lelkileg.
Sok ember van vele úgy,hogy -Majd más aki ráér az segít. Senki sem ér jobban rá,ez az adott emberen múlik,mennyi időt tud rászánni.Lehet segíteni naponta,hetente,de akár havonta egyszer is.Vagy a még "kellemesesebb" reakció: -Miért segítenék,rajtam ki segít?  Nem kötelező ez tény,de legalább ilyenkor inkább maradjon csendben az ilyen.Hidd el,ha nem keresnél annyit mint most,és kint lennél az utcán akkor lenne aki segít,de most hogy keresel x-ezret,persze hogy nem mennek oda hozzád egy tányér pörkölttel,mert nagyokat néznél és az hogy a mozijegyedet nem fizeti ki más,szerintem ez végképp normális.
Nem lehet erőltetni ezt tudom,NEM KELL önkéntesnek lenni,hiszen az elején leírtam,ez szabad akaratból történik és nem azért mert valakik rákényszerítenek,vagy hogy ciki,hogy te nem csinálsz semmit.Ezt érezni kell,odabenntről, mélyről.
Ha most nem is érzel késztetést,elég ha a jövőben kicsit jobban és rendszeresen odafigyelsz társainkra,állatainkra,már ezzel sokat segítesz.
Már az is jó érzés,hogy saját magad kis önkétese lettél...

Hiba a Facebook oldalamon

Este azt a felfedezést tettem Púderpemzli nevű Facebook oldalammal kapcsolatban(itt osztom meg a blogomat),hogy kategóriáját és alkategóriáját nem tudom megváltoztatni.Ez egyébként még mellékes lenne,de hogy maga a blogomnak a nevére sem tudnak rákeresni(kivétel akik már belájkolták az oldalt) az már kevésbé szimpatikus.

Ebből kifolyólag írtam a Facebook adminisztrátorainak,vagy valami hasonló néven futó embereknek,akiknek jelenleg is várom a válaszukat.
Gondoltam törlöm az oldalamat,most még nem nagy like számmal rendelkezünk,de kiírja  a rendszer,hogy csak 14 nap múlva törölhető,mindaddig persze nem tudom ugyanezt a nevet kreálni egy másik újonnan megalakuló oldalon.
Vagy várok 2 hetet,vagy csinálok egy másik oldalt kicsit más néven amit később átnevezek.Még bízok a "górék" válaszában,nem szeretnék sok embert megbolondítani állandó oldalkölteményeimmel...
Viszont B tervként már most folyamatban van az átállás,ha mégsem úgy alakulna ahogy szeretném...
Így most van egy másik Púderpemzlii nevű oldalam is,viszont ez jelenleg 2 "i"-re végződik.
Akit érdekelnek az írásaim,azokat megkérném,hogy társuljanak át,mert amennyiben nem tudják helyreállítani a hibát előző oldalamon,úgy törlöm azt,később pedig a most újonnan megalakult Púderpemzlii-t (2 "i") fogom átnevezni Púderpemzli-re.
Természetesen mindez amit leírtam csak a Facebook oldalamat érinti,az eredeti puderpemzli.blogspot.hu oldalt nem.

Az a bizonyos ruhapróba...

Kedves menyasszonyok!Előre szólok,nem lesz olyan egyszerű...
Ma barátnőmmel és barátnőjével mentünk célirányosan ruhapróbára.Kb másfél hónappal előre  kellett lefoglalni az időpontot.Végeredmény: megérte a hosszú napok várakozását!
Biztosan hallottatok már róluk,vagy ha nem,akkor biztosan fogtok,ha mást nem így most rajtam keresztül...
Ők az Újesküvőiruha Kft. néven futó szalon,lehet közismertebb ha a keresztnevét mondom a hölgynek: ő Irina. 

Nemcsak gyönyörűek a ruháik,hanem még normális áron is lehet hozzájuk jutni.
Ami a legfontosabb: EZ A TE RUHÁD LESZ!Nem kell félni,hogy véletlen leeszed,leiszod egy kis "borcival",vagy sikerül rálépve megszakítanod az anyagot,ezt a ruhát nem kell visszavinned!
Ennek tudatában indultunk utunkra,és a szóbeszéd ez esetben nem beszélt mellé.Bebizonyosodott,hogy Irináéknál tényleg minden tökéletes.
Fényképezhettünk,sőt kötelező volt,hogy otthon vissza tudd nézni kedvenc darabjaid,ezzel megkönnyítve a döntésedet.Egymás után adta a csajokra a ruhákat,másfél óra alatt fejenként kb 40-et.
Olyat is felpróbáltat,amit nem biztos hogy szeretnél,viszont hozzáértő eladóként ezt azért teszi-így utólag ezt a következtetést vontuk le- hogy össze tudjon állni a legvégső kép a menyasszonyban: mit szeretne a ruhán,és mi az amit abszolúte nem.Ilyen formátumban az eleinte káosz -mindenféle ruha amilyet elképzeltetek és amilyet egyáltalán nem -szépen elkezdett csodálatos renddé fejlődni az agyunkban és kialakult a valóságban jól álló ruhadarabok összképe.Ugyanis hányan jártatok már úgy ,hogy ami képen tetszett,az élőben rajtatok borzalmas volt?Itt azt is megtapasztalhatod,hogy amiről valójában azt gondoltad,hogy nem fog jól állni,mégis szépnek érzed magad benne.Mert felvéve minden más!

A lányoknak sikerült kiválasztaniuk álmaik ruháját,ámbár még otthoni képnézegetés még lehet más irányba vezeti őket.Viszont ez utóbbit erősen kétlem.Kedves régóta és nem régóta nézelődő menyasszonyok!Létezik az a bizonyos "ez az a ruha" érzés....
A lányoknál ez abszolút észrevehető volt...

Nem utolsó sorban egy tipp: még ha jön is az a bizonyos érzés,lehet másik ruha is közel hasonlóan ugyanezt az érzelmet váltja ki belőled.A rengeteg kép közül ugyanakkor valahogy meg kell tudnod különböztetni,hogy melyek voltak a legkedvencebb ruhácskáid.Mi ezt úgy oldottuk meg,hogy amelyik nagyon tetszett a menyasszonynak,ott a széles vigyor mellett a  két kezével kellett a "yeah" jelzést mutatni (értsd: hüvelykujj fölfelé).Így otthon a 100-150 kép közül szinte egyből felismered azt a párat ,ami megdobogtatta a szíved.Ugyanakkor nem kétséges a legszélesebb mosoly mégis csak azon az egy bizonyoson lesz....

A lányoknak ezúton is SZERETNÉK NAGYON SOK BOLDOGSÁGOT KÍVÁNNI!!

Nem egyszerű kezdet...

Blogot írni nem könnyű.Ugye nem mondtam most ezzel újat?
Rengetegen nyomatják,érdekeseket,kevésbé érdekeseket.Nehéz kitűnni,én mégis megpróbálkozom.
Fodrász a szakmám,így munkámmal kapcsolatban képeket,tapasztalatokat szeretnék megosztani.Ugyanakkor magánéletbeli (jelentőségteljes) történéseket is szeretnék napvilágra hozni azoknak,akiket érdekel!

C'est ma "blog",c'est ma vie!    /Ez a blogom,ez az életem/