Én is most így teszek.Ígértem ugyanis egy beszámolót az elmúlt másfél hónapomról.
Eltűntem. Azt már említettem,hogy önkéntesekedünk a Spánielmentésnél. Témáztam az ideiglenes befogadásról is,melyet Babe amerikai cocker spanival kezdtünk,majd Galagonya angol cocker spanival folytattunk.
Nem volt semmi ez az időszak.Visszaemlékezve szép volt nagyon,hiányoznak is rendesen a kis vakarcsok,de be kell valljam 3 kutya egy rendmániás nőnek: sok. Míg az enyémek már megszokták az életvitelünket,úgy egy újonnan érkező mentvénynek ehhez idő kell. Ráadásul saját "szőrösgyerekeim" sem egy könnyen "átadom a kéglit az új jövevénynek" típus, így az utóbbi időben állandó morgások fül tanui lehettem,melyet a szomszédok nem igazán kultiváltak.Szőnyegek híján (fel szedtem őket biztonsági okokból) a kis körmeik kopogása is nyilván zavarta az alattunk lakót, ez viszont engem is állandó stresszben tartott, hogy mikor ki fog nekem beszólni, mert ugyebár 3 kutyával már elég feltűnő látványt nyújtottunk... Nemcsak fizikailag,de szellemileg is sikerült teljesen lefáradnom, amit nem a két ideiglenesünk számlájára róvok fel, hanem egyszerűen a saját döntésünkére, mert az életkörülményeinket figyelembe kellett volna vennünk.Mit csináljunk,mi segíteni akartunk,és olyankor elvakult lehet az ember... Mindezek mellet nagyon boldog napokat is kaptunk ezektől a kis kincsektől, nem szándékoztam most rossz színben feltüntetni az ideiglenesezést,de tény,hogy 3 kutyát már érdemes alaposabban átgondolni, főleg ha a lakásban imádod a tisztaságot és pláne a szőnyegeidet...:D
Az elmúlt egy héten sikeresen kipihentem fáradalmaimat, így új erőre kapva, ismét belecsapok a lecsóba, és igyekszem jobbnál-jobb blogos témákkal előhozakodni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése