Ha egyszer beszabadulnak, még akár porig is alázhatnak bennünket...
Történetem ezúton körülbelül két évvel ezelőttire nyúlik vissza, amikor is először megpróbálkoztam a sütemények készítésével. Kezdtem először is (mert miért is ne ugorjunk fejest a középerős mezőnybe) egy jó kis baklavával. Mondanom sem kellene,hogy igen-igen érdekesre sikeredett.Rossznak semmiféleképpen nem volt rossz, de ami azt illeti inkább rétes lett mint diós baklava.
Itt én még nem adtam fel a csatát a konyhai sütés kapcsán, legközelebb egy brownie-val próbálkoztam.Azt leszámítva,hogy gyakorlatilag egy csokoládés kekszet sikerült elkészítenem, rájöttem a McDdonald's triplacsokis kekszének receptjére,amit ugyan nem tudnék újra reprudukálni, mégis a tudat nagyon büszkévé tett...
3. próbálkozásom a muffin volt,amit mint tudjuk,nem lehet elrontani...No mármost, azt is tudjuk,hogy a kivételek erősítik a szabályt....Konkrétan ez sem lett rossz ízű,szépen rendjén el is kezdett nőni ahogy kell, majd egyszer csak hirtelen"elájult" szegény ami azt jelenti,hogy úgy behorpadt,hogy még kevesebb maradt a formában mint előtte volt...
Ez volt az a pont,ahol feladtam...Nálam a jól bevált cukrászdából megrendelem-elhozom verzió vált be.
Viszont (és most jutunk el történetem főszereplőjéhez) akadt egy férfi, aki felbátorodván korgó pocakján,miszerint ő ma muffint fog sütni,megcsinálta a lehetetlent. Bevásárolt önállóan a boltban, amiből természetesen a lényeget (sütőport) kihagyta (sebaj, kértünk a szomszéd nénitől) és uccu neki.
Robbant a bomba a konyhában,minden csupa liszt és csoki, de az a süti csak elkezd neki nőni a sütőben.
(Ide volt betöltve egy kép a sütiről, de sajnos törlődött, pedig nagyon klasszul nézett ki)
Nem is értem, neki elsőre sikerült, ráadásul olyannyira finom lett, hogy még azt is felajánlotta nekem, hogy szívesen ad sütési leckéket a számomra. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése