Az én növényi tejkészítő gépem: Vegital Rainbow

Ráeszméltem, hogy holmi receptmegosztó főznitudó anyablogger nem szeretnék lenni.
Pusztán csak annyi az indokom, hogy már tele van a net jól bevált gasztrobloggerekkel. Nyilván mindig jól jön az utánpótlás... de az bizony nem én leszek 😃 Én inkább a lelőhelyekért rajongok. Vagy maradva példának okán, az én álltalam választott receptgazdákat osztom meg szívesen. No persze nem mondom, hogy nem fogok soha semmit se dkg-ba foglalni... De az nem lesz gyakori tevékenységem.

Jelen pillanatban arról szeretnék útmutatást adni, hogy mennyire szuperjó új robotkütyünk lett.
Ha odakerülsz, hogy vásárolsz -én legalábbis feltúrom előtte a netet-, mégis mit/melyiket érdemes, akkor jó látni pár irományt.
Én egy Vegital Rainbow növényi tejitalkészítő mellett döntöttem. Őróla olvashatsz most:

Rainbow 1.8 L

Mint írtam már, kisfiam és kislányom is tejérzékeny gyanúsak. Azért csak gyanú, mert x éves korig a vérteszt negatív... Sokszor állnegatív.. Tünet pedig van. Így orvosi javaslatra elhagytuk a tejeket, tejtermékeket. Mindent. Egészen pontosan: bogarásszuk az összetevőket. Jó buli. ✌

Kenyérgép lett először a sütéstudományom áldozata, s miután igencsak bevált, hogy nem kell a kenyérpultok előtt nagyítóval bámulnom az összetevőket -mert ugyebár mostmár megsütöm magunknak itthon azt, amiben tudom, hogy mi van-, a fejem felett a lámpaégő felvillant, miért is ne tehetnék így a növényi tejekkel is...

Nem voltam sose egy hűdeegészségtudatos ember, de amikor rá vagy kötelezve, hogy elolvasd miket gurítasz le a torkodon és ráeszmélsz, hogy mennyi minden szutykot letoltál már, elgondolkozol sokmindenen...
Szóval így történt, hogy kezd alakulni a gépfamily otthonunkban.

Jó persze nem olcsó mulatság, de ha oszt/szoroz az ember egy bolti 6-800Ft-os zab/mandula/kókusztej árával, akkor belátható, hogy megéri a befektetés, mindamellett, hogy egészségesebb mint az említett bolti verzió.

Na és akkor a gépről:

Fogggalmamsincs mit írhatnék, még csak 2x használtam. De már most szerelem. Esküszöm a tejmentes diéta épp ezért kezd megtetszeni (pszt...mérgelődtem még miatta az elején), mert tényleg tök poén, hogy én, aki idáig tényleg minden ilyen élelmiszert boltban vettem meg, azt most elkészítem magunknak itthon, ráadásul úgy, hogy egy nyuarsznyi erőbefektetésembe nem kerül. Beleteszed az alapanyagokat, pl. mai nap margójára: kesudiót, kókuszreszeléket, olajat, csipet sót, és cukrot(eritrit, stiva, xilit, amit használsz), víz a jelzésig, gomb megnyom és pá, mehetsz dolgodra, 30 perc múlva kész az italod. Semmi ördöngősség.

Eleinte agyaltam, hogy talán a Baby Teddy gép kellene. Valahol viszont a vélemények között olvastam, hogy az inkább 2, max 3 fős család esetében ideális. Én mázli, hogy megvettem a nagyobbat. Elvileg 1.8literes kapacitása van, de ha beleteszed a magvakat, máris csökken a beleférő víz mennyisége. Én legalábbis kb 1,5liternyi tejeket nyerek ki végül a gépből. A Baby Teddy 0,9L-es és talán 700ml az elkészült tej. De ez függ tényleg a belepakolt anyagmennyiségtől. Persze miután fél óra alatt elkészítik a Vegital gépek a tejeket, az is megoldás lehet, ha valaki a kis géppel szemez, hogy többször beindítja egy nap. No, nálunk a létszám miatt is jobb választás a Rainbow, négy főre nem kérdés, hogy kell a nagyobb. És bár apjuk nem él tejmentesen, azért valahova el-el párolog mindig 1-2deci tejecskénk...😀

Színpompa: én a grey színűt választottam, kis visszafogott naturálba akartam nyomni az ipart.
Amúgy nemcsak tejeket tud készíteni. Juice-t és smoothie is tud, leveseket, bébiételt, lekvárt... Így a pink, zöld, kék is simán jól mutat. Amint írtam, többféle programlehetőség van, programonként változik a hőfokszabályzás, ami pontosan arra jó, hogy amennyire csak tudja megtartja a tápanyagokat/vitaminokat a gabonákban/magvakban. Pl a szójabab is más "ellátást" igényel, mint mondjuk a mandula. Van száraz szója és áztatott szójaprogram is. Külön a gabona/magvaknak is jutott egy gomb, van bioprogram, mely számomra még rejtély, de valami nyersebb főzőprogram akar ez lenni.

Bár nincs összehasonlítási alapom más gépekkel, de valahogy ez tényleg jól sikerült elektronika. Persze alá kéne támasztanom, mi? Ha már ilyet kijelentek.. Nem tudom, egyszerűen csak szuper, mert jól és szépen teszi a dolgát. Szuper, hogy egyszerű. Szuper, hogy van egy zárt csoportja, ahol receptötleteket, gépinformációkat -akármit ami a Vegitallal kapcsolatos információ- szippanthatsz magadba. Szuper, hogy könnyű elmosni, mellesleg van öntisztitó programja is. Szóval garantáltan elveszel a sok-sok mindenség között és ha esetleg olyan vagy mint én, hogy kezdésnek azt mondod, nem akarod cifrázni, akarsz pár féle tejet, a végére mégis kedved szottyan kísérletezgetni az ízekkel.

Nagyságra 17centiméter a géptest kör alakjának átmérője, ha hozzáveszem az oldalsó fogantyúját az plussz 7cm-t jelent. Magassága 30cm, s itt is van egy fogantyú a maga plussz 4cm-ével.

Még így sosem vigyáztam a kütyüimre mint a Rainbowra (meg persze a kenyérsütőmre).

És hát ííííme. Ezt tényleg nem gondoltam volna magamról sose. Meg szerintem férjem se. Anyum se. Áh nem áztatom magam 😆 Senkise és akkor mi van? Mégis itt vannak:

Házi. Saját. Szeretettel.

Kenyérsütő

Élesváltás következik. Minden fronton. Mind a blogban, miszerint idáig egészen más dolgokról írtam, most pedig hirtelen benyomok egy műszaki tételt... Élesváltás van, mert az élethelyzet is úgy hozta, hogy legkisebb csemetém aki 6hónapos, valamire érzékeny. Elvileg tejre, aztán franc se tudja, ugyanis tegnap este ettem 2 tojást és mára meg is lett az eredménye... Szóval valószínű ezt is mellőzhetem mostantól... Na ennek örömére, miután folyamatosan keresem az olyan ételeket amikben nincs tej, arra vetemedtem, hogy vásároljunk egy hiper-szuper kenyérsütő gépet.

Namármost egy teljesen sütésnélküli tudással rendelkező ember, mi alapján választ, hogy aztán később ne landoljon a szerkenytű a sarokban? Egy igen béna sütő anyuka írása következik... 😀

Történetünk kezdetén, volt egy nő, aki beleadott apait-anyait a sütikészítésbe...Volt elájult muffinja, ha kinyitotta a sütő ajtót, ha nem, az a muffin akkor is behorpadt...Nőtt-nőtt szépen, aztán baiing, mint akinek lesóztak egy sallert...Volt brownie-nak induló sütike, melyből csokis keksz lett, baklava, mely rétesre sikeredett, s a csúcspont mikor egy mezei somlóit gondoltam összedobni...betettem a robotgépbe az összetevőket, de már valahogy az is sztrájkolt ellenem és falra küldte a cuccost... Ez volt az a pont, mikor férjem bejött, rámnézett és meglepetten konstatálta: "És ezt te tényleg nem direkt csinálod..." Hát nem 😃 Szóval megállapodtunk benne, hogy nekem bezony a sütést messziről el kell kerülnöm. Főzés megy, sütés nem. Pont. Nem is kísértem a sorsot azóta sem. Most viszont adja magát a helyzet: igazi tejmentes kenyeret csak otthon tudok készíteni. Így állunk hát... csak nem úszom meg sütés nélkül. 😃 Na ehhez kellett nekem az utánajárás, hogy találjak egy olyan gépet amit tényleg használni is fogok. Férjem szerint 5 kenyérig nem fogok eljutni. Erre a fizuját rátette. Szóval ha mást nem, de pukkadjak meg akkor is leprodukálok 5 kenyeret.😀 

Szóval, miután ellenem egyszer már egy robotgép is tiltakozott, így nem lehet nem félnem attól, hogy a kenyérsütők tök egyszerűek. Mindenki ezt mondja, meg, hogy nem lehet elrontani... Aztán mégiscsak ott van az az információ ami belebújt a fülembe, hogy állítólag minden gépre igaz, hogy meg kell ismerkednetek és elsőre nem biztos hogy szuper kenyeret fogtok együtt produkálni. Max egyre jobb és jobbakat. Ho-hóóó... Ez nekem már nem járja, sajnos az említett kudarcaim után eléggé vérző sebet feszegetnénk, ha a jelenleg nagy örömmel nekiállt sütőkedvem lelohasztódna egy elsőre nem jó kenyérrel...

Két gép között hezitáltam egészen az utolsó pillanatig. Az egyiket a Media Marktban pillantottam meg, első látásra szerelem lett a kinézete miatt. Mert hát mit néz meg először egy nő amikor gőze-fingja nincs, hogy mi alapján válasszon: hát a kinézetet. Na az csecse volt, hát ott helyben googlizzunk is rá a termékre, milyen véleményeket írnak róla... Örült a fejem nagyon, mert csupa-csupa pozitív értékelés, néha ugyan 1-1 negatív is befigyelt, sebaj ettől így legalább hiteles az egész. Megállapítom, hogy ez fog kelleni, de azért megijedek az egyik véleményező szavától, miszerint MÁSODJÁRA már tökéletes kenyeret sütött vele... Ühüm, ehhez adjuk hozzá az én ómenem, s már elgondolkodtató, hogy ez nekem jó vétel lenne-e. Ne is rohanjunk fejjel a falnak, tényleg alaposan meg akartam ezt a kenyérsütőgépet rágni. Láttam lelki szemeim előtt, ahogy jópár évig szeretjük egymást, reggeli friss kenyérillatok, később még kalácspróbasütés is, áhhh de szép plátói kép... No, hát ehhez kell végre egy gép...A legeslegtutibb.

Valahogy kutakodtam a neten...Kenyérsütés igen-igen kezdőknek stb. alcímeket használva, kilyukadtam a Panasonic gépeknél. Természetesen befigyelt egy 60ezres gép a képernyőn, de elég hamar elhesegettem őt onnan. Aztán sikerült találnom egy olcsóbbik verziót ebből a márkából. Jött a konkrét típusra keresés, véleményekből volt is bőven, több mint az előznek volt, amit a Media Martkban néztem ki. Persze az újabb gép volt, ez az új kiszemelt pedig régebbi.

És akkor a száraz tények: EZZEL A GÉPPEL ELSŐRE SIKERÜLT, legalábbis többen is ezt írták. Nem is kell más nekem. Nyilván ettől még nem dőlök hátra, mert félő én ezt tudnám überelni, de mindenképp figyelemre méltó, hogy mennyien dícsérik a Panasonic kenyérsütőket. Van már olyan mondás is, hogy vannak a kenyérsütők és vannak a Panasonic-ok. Nem feltétlen rosszabbak a többi márkák sem, de hogy meggyőzően hatásosak ezek az érvek az is biztos. Pedig komolyan egy Panáról első körben egy hifi torony jutna előbb eszembe, mintsem egy kenyérsütő. És ugye szokták azt is mondani, hogy TVmárkából ne válasszunk konyhábavaló cuccot. Ámde ez itt vmit nagyon tudhat az értékelések, s közben fórumokat átbújva sok-sok vélemény elolvasása alapján is. Számot vetettem, hogy mi van ha mégis az első szerelmet veszem és azzal felsülök, tuti, hogy az élne bennem, hogy a Panasonic-al lehet ment volna... Ellenben ha Panával is begőzölök, akkor nincs mit tenni, kalap-kabát...

Úgyhogy lett egy Panasonic SD2500wxe gépem. 

Jópár kenyérprogramot tud a kicsike, sőt még befőttkészítést is... Ámbár a főzéssel nincsenek gondjaim...

Tényleg nem bonyolult a kezelése, elég tüzetesen átbújtam a tájékoztatóját, még mielőtt bármit is tettem volna vele az ölelgetésen kívül. 😀

Ha jól tudom max 800g-os kenyeret tudok vele készíteni. Beállíthatod, hogy mekkorát szeretnél(M, L, XL), 3féle héj ropogósságának állíthatóságára van lehetőség és időzítő, hogy mikorra legyen kész(bár ez az esetleges romlandó összetevők miatt meggondolandó kell-e egyáltalán). Nincs benne külön magszóró tartály, ha olyan programra teszed, jelez a gép, kéri, hogy a kívánt magot, mazsolát akármit beleszórd manuálisan saját manccsal. Nincs kukucskáló ablaka sem. Ez utóbbiról azt olvastam, hogy jobb is, ugyanis nem jó ha a kenyér benti "levegője" szökik(ezek szerint a kukucskálók nem teljesen garantálják, hogy az a rész légmentes 100%-ra). Egyébiránt egy kedves informátorom szerint a kukucskáló az, ahol gyönyörűen bepárásodik és úgysem látsz rajta semmit.😀Na ezt én nem fogom megtudni, mert ugye hogy írtam, nekem nincs kukksim a tetején, marad majd a kíváncsiság, hogy ugyan mit művelhet éppen a gép. 

Az ügyfélszolgálattól érdemes elkérni a magyar nyelvű leírást, mert adtak hozzá egy vaskos könyvet, de ebben keves infó van, nem úgy mint amit megküldenek e-mailben, vagy elvileg a honlapon is megtalálható valahol az, amiben a géphez való receptek is benne vannak.

Időközben én már be is indítottam egy franciakenyeres 6órás programot, tényleg pofon egyszerű volt minden vele: összetevőket kimérve bele az üstbe (üstöt addig kiveszed a gépből), nem kavarod, csak a gyártói ajánlott sorrendet tartva puff bele mindent, üstöt visszatesz, fedél lecsuk, menügomb kiválaszt és lévén a franciakenyér progiban a többi elem nem választható, egy szimpla start gomb megnyomása következett... Azóta olyan csendben dolgozik, hogy többször mentem oda hallgatózni, meg körbetapperolni, hogy melegszik-e akármi, működik-e egyáltalán... Persze a folyamatot amin éppen tart, azt jelzi a kijelzőn és az időt is ami még hátra van. Egy szó mint száz, nagyon szimpatikus, egyszerű, de nagyszerű, igen jóhírű kenyérsütő, melyet bízom benne, hogy hamarosan én is meg tudok erősíteni...

A meg nem született fiaim

Fiúk voltak.
Ezt a 18.hétre tudtuk meg biztosra. Addig úgy hittük/láttuk, hogy vegyespáros. Kukacot növesztett a lanykánk is. Imádtam ikres lenni. Imádtam Őket. Szűk 23 hét boldogságot élhettem meg velük. Mert mindemellett, hogy aggódós voltam, jutott bőven mellé öröm is. Nem zárta ki ez a két érzés egymást. Éreztem Őket. Hogyisne éreztem volna már Őket! Barnabásom és Zsomborom. Jellemzően tudok Róluk beszélni, anélkül, hogy bármi sebet felszakítanék. Megtanultam együtt élni ezzel a fájdalommal. Együtt. Mert el nem múlik sose, maximum elrejtődik picit. Néha előveszem a szívem eme eldugott részének érzéseit és olyankor átadom magam a hullámzásnak. Újraélem, sírok, emlékezek, érzem Őket. Nem szeretném elfeledni, hogy milyen volt Velük.Örökké velem lesznek,az életem részei.Őnekik köszönhetem az azóta megszületett kislányom és kisfiam. Mostmár tudom így látni. Nyilván aznap ez nem ment...
Egyszerűen csak furán éreztem magam. Enyhe méhtevékenységet éreztem, gondoltam már ezek a Braxton hicks féle összehúzódások leszhnek, de azért szóltam férjemnek, hogyha nem múlik míg hazaér,akkor bemehetnénk a kórházba.
Lesütött fejjel mentem be a vizsgálóba, cikinek éreztem, hogy már megint ott vagyok, ugyanakkor nem bántam, mert a megnyugvás érzése mindig feltöltött amikor jó hírt kaptam. Ezen a napon ez a jó hír elkerült. Az ügyeletes aki vizsgált, mondta, hogy baj van. Kinyílt a belső méhszáj, behívott egy másik orvost akitől megkaptam ömlesztve az információkat a "mileszmost"-ról.3ujjnyi voltam, előboltosult burokkal, ergó nem volt mit tenni...Nem tudom... most valahogy nem érzem, hogy szeretném mélyen érinteni a témát, mert érzem, hogy tör fel az emlék, dübörög felfele az érzés, úgyhogy ha kissé túl közömbössé váltanék, az ezért lesz, mert ma nem szeretném újraélni.
Nem tartott sokáig, vagyis valószínű elveszítettem az időérzékem onnantól.Orvosom bejött hozzám, nem hagytak napokig vajúdni. Igen, meg kellett szülnöm Őket. És lám, már könnyes is a szemem ahogy írom...
Anyum volt velem, mert mondtam Viktornak, hogy ez nem az a szülés, amin szeretném, hogy részt vegyen, de egyedül nem tudtam volna végigcsinálni...A folyamatot nem szeretném részletezni,mai napig bár az időérzékem csalóka volt, mégis az akkor átélt eseményekre tűpontosan emlékszem.Gyakorlatilag vissza tudom helyezni magam az időben és full átélni újra.És ez fájó tud lenni nagyon, gombóc jelez a torkomban most is.
Bár minden flottul ment(ha lehet így mondani),orvosom azért egy egészségügyi kaparást is beillesztett a végére.Másnap a történtek átbeszélésénél a diagnózis: MÉHSZÁJELÉGTELENSÉG...
Egyszerűen fájások nélkül nyíltam. Az,hogy "fura" érzés miatt mentünk be a méhszájjal,majd bent 3 ujjnyit állapítanak meg, az azért nem egészen normális...Kevés nőt érint, persze miért is ne húztam volna ebből is a rövidebbet...
Hogy hogy éltem túl?
Megkérdezték, hogy pszihológus segítségét elfogadom-e?Igent mondtam. Akartam,vágytam rá. Olyannyira,hogy másnap én mentem ki a nővérpulthoz, hogy ugye jön hozzám a drnő?
Tőle vártam a megváltást. Azt, hogy az életkedvem legalább csak annyira visszalehellje belém, hogy ne akarjam folyton a falat bámulni...
Ültünk a szobában, határozott nő volt. Elmondta, hogy mi ez a nagy űr bennünk, hogy előző napig még apa és anya voltunk, a szüleink voltak a nagyszülők... Most hirtelen, egy teljesen hirtelen nem számított váltással a felállt szerepkör felborult és visszaállítódott a régire. Ismét férj és feleség vagyunk, a nagyszülők pedig újra "csak" a mi szüleink. Es ez a váltás amit hirtelen nem tudunk hova tenni, mert hát nem kell magyarázni, az ember egy hét híjján 6hónapos terhesen már jócskán tervez, gondolatban már a leendő menyeiddel is megbarátkozol annyira nem számítasz arra, hogy ilyen történik Veletek...Ezért nem találod egy váratlan fordulat alkalmával a helyed...Már nincsenek gyermekek a szíved alatt...
Jópár szabályt is felállított nekünk a pszihológus.Viktor is ott volt a beszélgetésen.
Nincs önvádaskodás, nincs mi lett volna ha..., nincs miért pont mi kérdések...
Természetesen ezeket sorra szegtük a következő napokban, de legalább Viktorral felváltva tanácsoltuk egymásnak az okosságot: amikor ő sírt(igen, akkor 9 év után először láttam sírni),én vígasztaltam, hogy tudod mit mondott a drnő, ez nem visz előrébb...fél óra múlva engem kellett emlékeztetni...
Node vissza a drnőhoz. Elmondta,hogy ilyen veszteségeknél szokott előfordulni az, hogy miután a kismama érezte a babáját -esetemben babáimat-, így én szorosabb kapocsban álltam velük, tehát ha apuka esetleg hamarabb kiindul a gyászból, a feleség pedig még hónapokkal később sem próbál meg kijönni a mélyből, akkor ilyenkor indul el a pár két irányba. Akármilyen nehéz is, próbálni kell kijönni a kakiból. Ebből kiindulva otthon töltött első reggel, amikor Viktor mondta, hogy leviszi a kutyákat sétálni, íííííííííííírdatlan távol állt tőlem, hogy kimozduljak az ágyból. Legszívesebben bele fúrtam volna a párnába a fejem és ott bőgtem volna hónapokig. Nem így tettem. Szóltam, hogy várj meg, lemegyek én is Veled. Minta nyúztak volna, olyan érzés volt elhagyni az ágyat, de akartam menni, tenni akartam a kapcsolatunkért, holott Viktor egyébként ezt bazira nem várta volna, hogy vele tartok már akkor. De akartam kilábalni, mert őrjítő érzés olyan mélyen lenni.
Érdekes, mert sokmindenki akivel beszéltem, azt mondták, hogy ők ezt nem élték volna túl. Pedig de... muszáj... felállsz és kapaszkodva előrenézel a jövőbe. Minden egyes orvos a jövöbeni gyermekemről beszélt, hogy majd Ő lesz a gyógyír. Nyilván ezt ott akkor nem látod át, én is csak abból az apropóból gondoltam, hogy talán igazuk lehet, mert ittam mindenfajta segítség szavát, s gondoltam orvosok, csak tudnak valamit...
Épp ezért lombikos orvosomat felkerestük, beszélni akartam milyen esélyeink vannak, témázni akármiről, csak legyenek támpontok amikbe kapaszkodhatok, mert egyébként a pszihológustól is először azt vártam, hogy majd valamilyen napirenddel fog előállni. Annyira kicsúszott a lábunk alól a talaj, hogy a napi teendőim az agyamban törlésre kerültek és a pukkadjunk meg a párnába befordulva cselekedet volt számára az egyetlen teljesíthető. Végül napirendet a drnő nem adott, nekünk kellett megtalálni az utunkat.
Előrefele néztünk, mentünk konzultációra. Időközben a tejtermelésem beindult a tejelapasztó gyógyszer ellenére is. Fincsi volt ez is lelkileg, rahedli tej, éhes szájacskák sehol...
De volt ennél jobb figyelemelterelőnk is... Pár héttel később nem múlt a gyermekágyi vérzésem, orvosom gondolta ne szenvedjek már tovább ezzel, csinálna egy küretet. Röpke 10percről volt szó. Másfél óra lett belőle, nagy hasi vágással, intenzíven ébredéssel. Perforáció történt(ez a műtéteknél benne van a pakliban). Szóval volt pár dolog ami segített figyelmet elterelni... Közben nem mellesleg jártunk egy "angyalász" -én így hívom- csajszihoz meditálni.Vele szépen elengedtük a fiúkat. Megkerestük a válaszokat amiket kapni szerettünk volna és végül egy szép "szertartással" elbúcsúztunk Tőluk. Kellett, mert temetés ilyenkor nincs, a lezáráshoz pedig valami hasonló nem árt. Nem kötelező, de nekünk jó érzés volt búcsúzni valahogy. Két szál rózsát vittunk ki a Dunához és engedtük bele a sodrásba.
Az én "felépülésem" mint látszik, egészen sokrétű volt. "Eseményekben" gazdag, ami oké, nem volt jó pl az, hogy beleszaladtak szikével a méhembe...de azért rendesen segített az időt "eltölteni" akár ha a lábadozást nézem. Már nemcsak a fiúk elvesztése dolgozott bennem, hanem a műtétem is, ami osztotta a figyelmem. Lelkileg persze nem volt könnyebb, de talán így más is fókuszba került.
Végül lombikig el sem jutottunk. Az én drága kislányom, ugyanis természetes úton érkezett meg hozzánk. Ő az én szivárványbabám, a napsütés az esőben. És igen, igazuk volt az orvosoknak, Ő általa nyert értelmet minden. A fiúk pedig örökké a szívemben élnek. Egy anyai szív ugyanis történjen akármi, nem felejt!

Siker, boldogság, hidegzuhany

Amikor is az ember nem számít rá...

Jó...lombikosként azért lehet rá számítani, de megannyi problémával a hátam mögött nem gondoltam, hogy elsőre ilyen szerencsés leszek.

Sikerült a beültetés! :))) 2cukorfalatkát kaptam vissza és két cukorfalatkám is fogant meg! Ikrek!

Azt az örömöt... Áh... nem fogom tudni átadni úgysem! Egy jó adag endorfin :))) 

Sok mindent bevetettem a siker érdekében. Rengeteg fehérje, melyet esténkként apával az erkélyen grilleztünk meg csirkemellfilé formájában, ezzel egyfajta szeánszot tartva arra vonatkozóan, hogy ne az az érzés legyen bennem, hogy azért eszek ennyi húst, hogy sikerüljön a lombik, hanem azért teszünk így mert jó kis program ez nekünk. Legvégén egy pohár vörösborocska a vérkeringés javítása érdekében....Mmmmm....Egyéb praktikáim a meleg zokni a lábaimon (pedig nyár volt), mert hiszek abban, hogyha a felfázás alulról indul, akkor a méhünket alulról is tudjuk "melegen" tartani... Sokszor volt picit felemelve a lábam, mert ha a szíved fölé emeled (pl fekve, párnára pakolod fel a praclikat), akkor jobb lesz a tested vérellátása(?) vagy vmi ilyesmit infoztam le anno. Miért is ne tettem volna így? Apróságok ezek. Jó, glutén és tejmentesen is étkeztem, ez nem kis apróság, de nem is nagy ördöngősség. Van is egy elmélet ezzel kapcsolatban. Ugyebár, ha könnyen emészthető ételeket fogyasztunk, akkor a test tud az emésztésen kívűl más vele kapcsolatos dolgokra is figyelni, ilyen pl akár a fogantatás. Az evés nemcsak arról szól, hogy megeszel egy almát. Az az alma míg keresztül halad a emésztőrendszerünkön, kismillió sejtünk összehangolt munkásságának köszönhető, hogy egy része hasznosul, többi pedig kilökődik. Csodálatos az emberi test! 

Aztán...Gyermekre vágyódás közben az agy kikapcsolása nem egyszerű feladat. Én ezt egy felnőtteknek való színezőkönyvvel (sok pici apró motívum kiszínezése-vonalon belül maradás) sikerült kiviteleznem, segít tényleg kikapcsolni a cikázó gondolataidat. Ugyebár van az a mondat, hogy ne görcsölj rá... Egy ember akiben már megszületett a gyermek iránti vágy, ott motoszkál az agyunkban a gondolata, nem úgy megy, hogy ezt ukkmukkfukk kikapcsoljuk. Vagyis van amikor azt mondják oly sokan, hogy márpedig én most nem izgulok rá, miközben valójában csak magát hitegeti ezzel. Tudod...a tudatalatti... Hónapokig, sőt évekig nem jön a gólya, majd munkahelyváltásnál, költözésnél,vagy bármikor amikor TÉNYLEG nincs képben a baba gondolata, nah ponosan ilyenkor fordul elő, hogy beköszönt... :) De ezt tudatosan elengedni képtelenség.. Még egy javaslatom van, hamár belemélyedtem: olyan dolgot csinálj abban a bizonyos várakozás két hetében, ami a szíved legmélyét melegíti fel. Én pl pont ekkor rákerestem a gyermekkorom legkedveltebb kazettájára. Ahogy megszólalt a zene visítottam örömömben, hogy te jó ég, én ezt mennyire imádtam kiskoromban. Nem olyan könnyű ez mint hangzik, mert ha ezek után direktbe elkezded akarni kiváltani eme érzéseket, az nem ugyanaz. Azt a dolgot tényleg ne azért csináld, hogy elérj vele valamit, hanem csak szimplán mert örömet és nagyon jó érzést okoz neked!

Egy hetet voltam otthon beültetés után, majd visszamentem dolgozni. Rá egy hétre lett pozitív a tesztem. :)

Ugyebár már említettem, hogy ikrek. Csúcsérzés volt. :) Mindenkiből mást vált ki, nálunk a két beültetett megtermékenyített petesejt azért eléggé megadta ennek lehetőségét, úgyhogy nem vágott "pofán" a gondolat. :D Mert valljuk be, vannak ikresek, akik az ultrahang moniorját fürkészve igencsak pilláznak a dupla látványon. :D És hát no, ez is teljesen normális. :D 

Szóval kettő... Csodásan fejlődtek, csodásan tartották a méretnövekedéseket. Furcsa érzés volt aznaptól kismamának érezni magam. Azt gondolná az ember, hogy terhesen hirtelen más lesz minden, miközben valójában ugyanaz az ember maradsz, épp már tudod, hogy nem vagy egyedül a testedben, csak még ez kívülrűl nem látszik. De attól még ugyanolyan kismama vagy mint egy már bőszen pocakos mami, csak még szokni kell. Jó lombikoshoz mérten, csináltam vagy 10 terhességi tesztet, no persze még az orvosi megerősítés előtt, aztán már az ultrahangkép szorgos bámulása vette kezdetét. :D 

Azt leszámítva, hogy 6 hetesen volt egy kis görcsölgetésem-magnéziumot kellett szednem, mert kiderült kis hematóma van az egyik baba alatt, viszont fekvéssel megszűnt a probléma-, semmi gondom (émelygés, rosszullét) nem volt. Csak ha felálltam akkor szédültem meg egy pillanatra, de örültem, hogy legalább ennyi tünet van. Ilyen ez. Ha nincs tünet az a baj, amikor meg van és kellemetlen, akkor meg az. :D

Kétféle ember létezik. Az egyik a nyugodtan hátradőlő típus, a másik az izgulós. Mondanom se kell én melyikbe tartoztam. Paramami voltam, a kórelőzményem miatt nagyon ijedős lettem bárminemű tünet észrevételénél. Pláne, hogy ikrek, inkább mondták, hogyha aggályom van, menjünk be ügyeletre. Mondjuk már beültetés előtt kezdődött. Már akkor is azt mondtam, hogy megynugszom ha majd sikerül... Nyilván minél közelebb kerültem a beültetés utáni első vérvételhez-amely kimutatja, hogy sikerült-e teherbe esni vagy sem-, megkezdődött az izgulósdi. Persze aztán pozitív teszttel a kezemben azt mondtam, hogy majd akkor nyugszom meg, ha orvos is megerősíti a terhességet, majd hogy jó helyen sikerült-e a megtapadás... Mindig volt valami kitűzött cél előttem. Beszéltük is anyukákkal, hogy ez mostmár ilyen lesz. Az ember amikor anya lesz, örök aggódás veszi kezdetét. :) Mondhatnánk, hogy 18 éves koráig, de aztán meg betöltve azt, 25-30-40 évesért is ugyanúgy aggódni fogunk, hogy hazaért-e az útról éppségben, mert a gyermekünk mindig is a gyermekünk marad, legyen akárhány éves is.

Jelen esetemben előttem állt a: szívpullzálás beindulásának megvárása és megnyugszom érzés, aztán éljük túl a 8-9.hét környékét, mert nagy ráérősségében az ember miután olvasgat, belefut rémtörténetekbe (ne olvasgass neten). Ikrek esetében volt valami 10.héten is, hogy jajjcsak még ezt a hetet szárnyaljuk túl és ígéremmegnyugszom... Persze, persze... ekkor már vártam a 12.hetet, mert ez orvosilag is elismert mérföld a terhességben... Nem mintha a 13.héten ne lehetne gond, de tuti megnyugszom már majd a 12.héten... Érted ugye? Megynyugszom. Ahhhaaa... 

Emlékszem 3 nap híjja volt a 3.hónapnak, mikor éjjel elöntött a vér. Este tüsszentettem és mintha elpattant volna vmi olyan érzés volt. Meg is lett a böjtje vérzés formájában. Azt az érzést... Amikor várandós az ember, rémisztő vérzést érzékelni. Összeomlik körülötted minden. Szeretnéd befolyásolni, de nincs rá módod. Meg se mertem mozdulni. Kórházba be, érdekes mód, már útközben megszállt a nyugalom, mert a vérzés elmúlt addigra, plussz jött egy érzés, hogy nem, nem lehet gond. Bennt meg is erősítették, hogy mindenki jól van, skacok ficánkolnak odabent rendesen. :) Valószínű egy ér pattant el. Konklúzió, vigyázz hogy tüsszentesz. :D 

Teltek a hetek, néha bementünk ügyeletre, fura érzés volt minden és ijesztő is egyben, mert azt gondoltam a terhesség az csak úgy van, tök természetes, magától értetődő dolog. Mindig is egy könnyed, légies létnek láttam kívűlről. Kismamák, akik szívük alatt hordják a gyermeküket... Csodásak! Mai napig a legszebb szó szerintem rájuk az áldott állapot! Pedig bizony közben nagy feladatot hajt végre a test. Nő a méhünk, nyúlnak a méhtartó szalagok, teljesen normálisak lehetnek az enyhe görcsölgetések. Node mi van ha mégsem? Inkább nézzenek meg fölöslegesen elvet érvényesítettem, minthogy egyszer legyintsek miközben baj van.

Igy volt ez a 21.héten is amikor is észrevették, hogy a belső méhszájam egy picit megynyílt, a külső pedig szűk ujjnyi lett. Egy hétig tartottak bent, majd lévén nincs görcs, hazaengedtek. Folyamat fekvésre nem ítéltek, aminek utólag utánajárva azt gondolom hiba volt. Ámbár franc se tudja. Van olyan ismerősöm is aki hetekig volt nyitva, mégis úgy kellett kiimadkozni a végén a babát. Mi sajnos ezzel az értékkel innentől csak 13napig húztuk, pedig paramamiként mégiscsak sokat feküdtem. Kevés volt. 22hét 6napot töltöttem együtt a kisfiaimmal. :(