Jó...lombikosként azért lehet rá számítani, de megannyi problémával a hátam mögött nem gondoltam, hogy elsőre ilyen szerencsés leszek.
Sikerült a beültetés! :))) 2cukorfalatkát kaptam vissza és két cukorfalatkám is fogant meg! Ikrek!
Azt az örömöt... Áh... nem fogom tudni átadni úgysem! Egy jó adag endorfin :)))
Sok mindent bevetettem a siker érdekében. Rengeteg fehérje, melyet esténkként apával az erkélyen grilleztünk meg csirkemellfilé formájában, ezzel egyfajta szeánszot tartva arra vonatkozóan, hogy ne az az érzés legyen bennem, hogy azért eszek ennyi húst, hogy sikerüljön a lombik, hanem azért teszünk így mert jó kis program ez nekünk. Legvégén egy pohár vörösborocska a vérkeringés javítása érdekében....Mmmmm....Egyéb praktikáim a meleg zokni a lábaimon (pedig nyár volt), mert hiszek abban, hogyha a felfázás alulról indul, akkor a méhünket alulról is tudjuk "melegen" tartani... Sokszor volt picit felemelve a lábam, mert ha a szíved fölé emeled (pl fekve, párnára pakolod fel a praclikat), akkor jobb lesz a tested vérellátása(?) vagy vmi ilyesmit infoztam le anno. Miért is ne tettem volna így? Apróságok ezek. Jó, glutén és tejmentesen is étkeztem, ez nem kis apróság, de nem is nagy ördöngősség. Van is egy elmélet ezzel kapcsolatban. Ugyebár, ha könnyen emészthető ételeket fogyasztunk, akkor a test tud az emésztésen kívűl más vele kapcsolatos dolgokra is figyelni, ilyen pl akár a fogantatás. Az evés nemcsak arról szól, hogy megeszel egy almát. Az az alma míg keresztül halad a emésztőrendszerünkön, kismillió sejtünk összehangolt munkásságának köszönhető, hogy egy része hasznosul, többi pedig kilökődik. Csodálatos az emberi test!
Aztán...Gyermekre vágyódás közben az agy kikapcsolása nem egyszerű feladat. Én ezt egy felnőtteknek való színezőkönyvvel (sok pici apró motívum kiszínezése-vonalon belül maradás) sikerült kiviteleznem, segít tényleg kikapcsolni a cikázó gondolataidat. Ugyebár van az a mondat, hogy ne görcsölj rá... Egy ember akiben már megszületett a gyermek iránti vágy, ott motoszkál az agyunkban a gondolata, nem úgy megy, hogy ezt ukkmukkfukk kikapcsoljuk. Vagyis van amikor azt mondják oly sokan, hogy márpedig én most nem izgulok rá, miközben valójában csak magát hitegeti ezzel. Tudod...a tudatalatti... Hónapokig, sőt évekig nem jön a gólya, majd munkahelyváltásnál, költözésnél,vagy bármikor amikor TÉNYLEG nincs képben a baba gondolata, nah ponosan ilyenkor fordul elő, hogy beköszönt... :) De ezt tudatosan elengedni képtelenség.. Még egy javaslatom van, hamár belemélyedtem: olyan dolgot csinálj abban a bizonyos várakozás két hetében, ami a szíved legmélyét melegíti fel. Én pl pont ekkor rákerestem a gyermekkorom legkedveltebb kazettájára. Ahogy megszólalt a zene visítottam örömömben, hogy te jó ég, én ezt mennyire imádtam kiskoromban. Nem olyan könnyű ez mint hangzik, mert ha ezek után direktbe elkezded akarni kiváltani eme érzéseket, az nem ugyanaz. Azt a dolgot tényleg ne azért csináld, hogy elérj vele valamit, hanem csak szimplán mert örömet és nagyon jó érzést okoz neked!
Egy hetet voltam otthon beültetés után, majd visszamentem dolgozni. Rá egy hétre lett pozitív a tesztem. :)
Ugyebár már említettem, hogy ikrek. Csúcsérzés volt. :) Mindenkiből mást vált ki, nálunk a két beültetett megtermékenyített petesejt azért eléggé megadta ennek lehetőségét, úgyhogy nem vágott "pofán" a gondolat. :D Mert valljuk be, vannak ikresek, akik az ultrahang moniorját fürkészve igencsak pilláznak a dupla látványon. :D És hát no, ez is teljesen normális. :D
Szóval kettő... Csodásan fejlődtek, csodásan tartották a méretnövekedéseket. Furcsa érzés volt aznaptól kismamának érezni magam. Azt gondolná az ember, hogy terhesen hirtelen más lesz minden, miközben valójában ugyanaz az ember maradsz, épp már tudod, hogy nem vagy egyedül a testedben, csak még ez kívülrűl nem látszik. De attól még ugyanolyan kismama vagy mint egy már bőszen pocakos mami, csak még szokni kell. Jó lombikoshoz mérten, csináltam vagy 10 terhességi tesztet, no persze még az orvosi megerősítés előtt, aztán már az ultrahangkép szorgos bámulása vette kezdetét. :D
Azt leszámítva, hogy 6 hetesen volt egy kis görcsölgetésem-magnéziumot kellett szednem, mert kiderült kis hematóma van az egyik baba alatt, viszont fekvéssel megszűnt a probléma-, semmi gondom (émelygés, rosszullét) nem volt. Csak ha felálltam akkor szédültem meg egy pillanatra, de örültem, hogy legalább ennyi tünet van. Ilyen ez. Ha nincs tünet az a baj, amikor meg van és kellemetlen, akkor meg az. :D
Kétféle ember létezik. Az egyik a nyugodtan hátradőlő típus, a másik az izgulós. Mondanom se kell én melyikbe tartoztam. Paramami voltam, a kórelőzményem miatt nagyon ijedős lettem bárminemű tünet észrevételénél. Pláne, hogy ikrek, inkább mondták, hogyha aggályom van, menjünk be ügyeletre. Mondjuk már beültetés előtt kezdődött. Már akkor is azt mondtam, hogy megynugszom ha majd sikerül... Nyilván minél közelebb kerültem a beültetés utáni első vérvételhez-amely kimutatja, hogy sikerült-e teherbe esni vagy sem-, megkezdődött az izgulósdi. Persze aztán pozitív teszttel a kezemben azt mondtam, hogy majd akkor nyugszom meg, ha orvos is megerősíti a terhességet, majd hogy jó helyen sikerült-e a megtapadás... Mindig volt valami kitűzött cél előttem. Beszéltük is anyukákkal, hogy ez mostmár ilyen lesz. Az ember amikor anya lesz, örök aggódás veszi kezdetét. :) Mondhatnánk, hogy 18 éves koráig, de aztán meg betöltve azt, 25-30-40 évesért is ugyanúgy aggódni fogunk, hogy hazaért-e az útról éppségben, mert a gyermekünk mindig is a gyermekünk marad, legyen akárhány éves is.
Jelen esetemben előttem állt a: szívpullzálás beindulásának megvárása és megnyugszom érzés, aztán éljük túl a 8-9.hét környékét, mert nagy ráérősségében az ember miután olvasgat, belefut rémtörténetekbe (ne olvasgass neten). Ikrek esetében volt valami 10.héten is, hogy jajjcsak még ezt a hetet szárnyaljuk túl és ígéremmegnyugszom... Persze, persze... ekkor már vártam a 12.hetet, mert ez orvosilag is elismert mérföld a terhességben... Nem mintha a 13.héten ne lehetne gond, de tuti megnyugszom már majd a 12.héten... Érted ugye? Megynyugszom. Ahhhaaa...
Emlékszem 3 nap híjja volt a 3.hónapnak, mikor éjjel elöntött a vér. Este tüsszentettem és mintha elpattant volna vmi olyan érzés volt. Meg is lett a böjtje vérzés formájában. Azt az érzést... Amikor várandós az ember, rémisztő vérzést érzékelni. Összeomlik körülötted minden. Szeretnéd befolyásolni, de nincs rá módod. Meg se mertem mozdulni. Kórházba be, érdekes mód, már útközben megszállt a nyugalom, mert a vérzés elmúlt addigra, plussz jött egy érzés, hogy nem, nem lehet gond. Bennt meg is erősítették, hogy mindenki jól van, skacok ficánkolnak odabent rendesen. :) Valószínű egy ér pattant el. Konklúzió, vigyázz hogy tüsszentesz. :D
Teltek a hetek, néha bementünk ügyeletre, fura érzés volt minden és ijesztő is egyben, mert azt gondoltam a terhesség az csak úgy van, tök természetes, magától értetődő dolog. Mindig is egy könnyed, légies létnek láttam kívűlről. Kismamák, akik szívük alatt hordják a gyermeküket... Csodásak! Mai napig a legszebb szó szerintem rájuk az áldott állapot! Pedig bizony közben nagy feladatot hajt végre a test. Nő a méhünk, nyúlnak a méhtartó szalagok, teljesen normálisak lehetnek az enyhe görcsölgetések. Node mi van ha mégsem? Inkább nézzenek meg fölöslegesen elvet érvényesítettem, minthogy egyszer legyintsek miközben baj van.
Igy volt ez a 21.héten is amikor is észrevették, hogy a belső méhszájam egy picit megynyílt, a külső pedig szűk ujjnyi lett. Egy hétig tartottak bent, majd lévén nincs görcs, hazaengedtek. Folyamat fekvésre nem ítéltek, aminek utólag utánajárva azt gondolom hiba volt. Ámbár franc se tudja. Van olyan ismerősöm is aki hetekig volt nyitva, mégis úgy kellett kiimadkozni a végén a babát. Mi sajnos ezzel az értékkel innentől csak 13napig húztuk, pedig paramamiként mégiscsak sokat feküdtem. Kevés volt. 22hét 6napot töltöttem együtt a kisfiaimmal. :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése