Minden rossz után jön a jó

Mai nappal talán megtört az a sok nem éppen pozitív dolog, amit idáig a vállamon cipeltem. Erről bővebben  ide kattintva olvashatsz.
Kezdődött azzal, hogy reggel a menzeszem megszokott megjövetelét jelző másfél órás őrjítő fájdalom leredukálódott kb 15 percre (amit mint kiderült épp most este sikerül bepótolnom sajnos, de azzal vigasztalom magam, hogy ma már csak túl leszek ezen a bizonyos első ciklusnapon ami a legerősebben kínoz mindig) .De nem ez ihlette mostani örömírásomat.
Cícúval ma voltunk megnézettetni a kis katonáit. Önszorgalomból szerettük volna ezt a vizsgálatot elvégeztetni, ugyanis Bélendometriózisom miatt a műtét után elég sanszos, hogy lombikra akarnak majd küldeni bennünket. Az Endometriózisosok esetében ugyanis nem szabad húzni az időt, mert hiába vagyunk kitisztítva műtét után, ha hajlam van rá, sajnos visszajöhet az Endo, ami újra akadályozhatja a teherbeesést, amit újra meg kellene műteni és így kerülnénk be egy nem kellemes körforgásba. Ezért szinte protokoll Bélendometriózisosoknak a lombikprogram,
Ettől függetlenül nagyon sok siker storyt lehet olvasni, hallani, hogy az orvos semmi esélyt nem látott arra, hogy természetes úton jöhessen a baba, de a pár mégis azt mondta, hogy márpedig adnak maguknak 1-2-3 hónapot és lám pozitív teszttel a kezükben tértek vissza kezelőorvosukhoz.
Mielőtt lombikra adnánk a fejünk, mi is szeretnénk megpróbálni természetes úton, persze ha felépültem a műtétből. Ugyanakkor olvasni olyanokról is, hogy a pár férfi tagjával is voltak némi gondok, így jobb szerettem volna ennek én is utánajárni. Ha ugyanis műtét után úgy próbálkozunk, hogy páromnál nincs minden rendben (amiről ugyebár nem tudnánk, ha nem vizsgáltattuk volna meg), akkor gyakorlatilag fölöslegesen próbálkoznánk, ezáltal fölösleges időhúzásnak tennénk ki magunkat pl 3 hónapig, ami 3 havi menzeszt jelentene, ez az egész Endometriózis téma meg ugyebár pont ezzel függ össze.
Szóval az örömhír: Cícúnál  minden rendben. Rengeteg, de rengeteg fickója van, tökéletes mozgásúak, minden szuper. A biológusnak elmondtam, hogy miért vagyunk itt, mire tanácsolt plusz egy vizsgálatot. Említette ugyanis azt, hogy egy férfinak hiába van sok millió élő spermája, ha nem "látja" meg a petesejtet és ellubickolnak mellette. Pár éve kifejlesztettek ennek a kivizsgálására egy módszert, ami nagyjából abból tevődik ki, hogy van egy mikroszkóp kamerája  alá való kis üveglapocska, ami be van kenve a petesejt rétegéhez hasonló anyaggal. A spermiumok ugyanis rendelkeznek receptorokkal, amikkel megtalálják a labirintusban a királynőt. Itt jön nálunk a vizsgálat eredménye: a sok kis fickó rátapadt fejjel lefelé az üveglapra. Szegények jól át lettek ... -nem írok csúnyát- :) , és ez azt jelentette, hogy megérezték a petesejt "jelenlétét" érzékeltető anyagot és ezért cuppantak rá az üveglapocska aljára.
A papírunkra pedig a biológus felírta, hogy nagy a spontán terhesség esélye, így mégha tanácsolják is majd a lombikot már nyugodt szívvel megkockáztathatom, hogy márpedig nekünk sikerülhet nélküle is (sajnos ez nem 100%-os megállapítás, mert kérdés még hogy pl átjárható-e a petevezetőm -bár miért ne lenne -), de nekem mindezt hallanom kellett ahhoz, hogy ha úgy alakul nyugodt lelkiismerettel adhassunk magunknak 1-3 hónap spontán fogantatásra időt. Plusz megnyugtatott még azzal is a doki, hogy még ha ki is vágnak Menimből (méhemből) egy darabot, a méhizom csodálatosan képes gyógyulni, így aggodalomra semmi okom, szépen fog ő majd babával együtt tágulni.
Kiérve az épületből mondanom sem kell: elsírtam magam, hogy a párom az aki akár megmenthet a lombiktól, megadva nekem az esélyt arra, hogy ne pumpáljanak tele hormonokkal, mire átölelvén fülembe súgta: -Ugye én mondtam, hogy itt vagyok és itt is leszek melletted hogy mindentől megvédjelek? :')
Ettől az örömömtől még az sem tudja elvenni a kedvem, hogy a már említett elmulasztott reggeli kínok-kínját most este élem át menzeszfájdalom gyanánt, ezt a bejegyzésemet is legalább 4x (vagy 5x?) kellett félbeszakítanom annyira de annyira elviselhetetlen. De már nem sokáig... :)

Endometriózis, Adenomyosis, Inzulinrezisztencia

Nem könnyű most megszólalnom, mégis megteszem. Megteszem, mert talán most tudom a legjobban átadni azt, amin keresztül mentem/megyek...
Endometriózisom és Inzulinrezisztenciám van, ezeket már így ahogy van említettem, bár akkor még nem tudtam hogy ez a repertoár bővülni fog még egy "családtaggal", mégpedig az Adenomyosissal.
Tudatosan írom őket nagy betűvel, mert bár betegség néven említik őket, én mégsem akként élem meg jelenlétüket. Számomra ők egy átmeneti állapotok, és ahogy a  természetgyógyászom mondta: tanítanak engem, hogy amit talán idáig rosszul csináltam, arról térjek át egy másik, jobb útra.
Kezdem az elején.
Évek óta, talán már a kezdetek óta mióta "nővé értem" fájnak azok a bizonyos piros napok. Korom előrehaladtával ez egyre fájdalmasabb lett, bár évekig sakkban tartottam a fogamzásgátló tablettáimmal. Aztán egyszer csak úgy döntöttem pihentetem a gyógyszeres védekezési formát, majd később szedésének újrakezdése előtt párom azt mondta ne tömjem magam ilyenekkel, pár éven belül ugyanis jöhetne a baba. Megoszlanak a gyógyszer szedésének ilyesfajta kérdései, hogy baba előtt mikor ildomos abbahagyni, ámbár ha a pasi mondja, hogy nem zavarja az egyébként átlagosan férfiakat idegesítő "zsák" védekezési eszköz, ám legyen. Örültem, hogy nekem ténylegesen ilyen párom van, aki nem csak szeret, de ilyen téren is óv!
Nemcsak ezután, már fogamzásgátló mellett is kezdtek előjönni az "elsőnapos" fájdalmas görcsök, de akkor az még elviselhető volt. Tabletta nélkül az évek előrehaladtával egyre borzasztóbb lett. Az utóbbi években viccelődtem is vele, hogy "még ha a méhem fájna, no de a fenekem?!". Egy évvel ezelőtt ez odáig fajult, hogy menzeszem elmúltával még 3 nappal is éreztem azt a bizonyos végbéltájéki nyomást. Nem, nem fájt, de éreztem, hogy ott valami nem jó, így sürgősségi sebészetre mentünk (pont szombat volt). Kivizsgáltak, de nem találtak semmit, viszont említették a lehetséges endometriózist, hogy érdemes lenne ezen az útvonalon elindulnunk akkori nőgyógyászommal. Meg is tettük, hüvelyi ultrahangra küldött, ami akkor még negatív lett, így mondta persze amit már előzőleg is oly sokat hallottam tőle: "A menzesze mindenkinek fáj, nincs itt semmiféle gond..."  (no komment)
Jelenlegi állapotomat durván 2 hónapja sikerült felfedezni. Azóta is tartó erős menzeszgörcs az első, második illetve már a menzeszt megelőző napon is gyötör, plusz a végbéltájéki fájdalom az még 1, másfél hétig marad tünetnek. Gyógyszert csak a görcseimre szedek, életem részévé váltak havonta ezen a 3 napon, miután nem nagyítok, gyakorlatilag egy kis szülést bonyolítok le minden egyes hónapban.
A sürgősségi ügyeleten kapták el az Endometriózisom jelenlétét. Miután vasárnap volt és határozottan fájt ott hátul, így úgy döntöttem nézzen meg valaki ott helyben, azonnal, viszont jelen esetben a nőgyógyászati sürgősségire mentünk.
Ott kaptam meg az első papíromat és ultrahang felvételemet róla, hogy a méhnyakam mögött egy 2,5 cm-es Endometriózis csomó látható. Ez volt az a pont ahol először összezuhantam, mert már egy évvel azelőtti olvasatomban az Endometriózis meddőséget okoz. Hangosan mondtam ki, mert a  vizsgáló orvos hozzátette, hogy : -hat (okozhat). De aki ismer engem, az tudja, nekem ez már nem jót jelent. A feltételes mód sem tett nyugodtabbá, ugyanis azon az estén volt először az bennem, hogy talán el kellene hagynom a párom. A tudat, hogy miattam lehet nem lesz könnyű összehozni azt a valakit, akiről már évek óta beszélünk: ő a kislányunk/ kisfiúnk... (pillanat,de épp, nehéz...) ....... :'(
Szóval gondoltam elengedem, nehogy már elvegyem tőle ezt a lehetőséget, illetve egyúttal megmentsem magam a csalódástól, hogy talán idővel majd ezt ő teszi meg. Aznap este, mikor sírva előhozakodtam azzal, hogy nyugodtan elhagyhat, olyat mondott nekem, amit még soha senki: "Szeretlek, és veled akarom leélni az életem, akkor is ha csak örökbefogadott gyermekünk lehet!" (mindezt úgy, hogy nem vagyunk házasok, nem mondtuk még ki azt a bizonyos jóban-rosszban esküt Isten színe előtt. Nem köt bennünket össze papír, már akár másnap csomagolhatott volna, de ő akkor aznap este mégis ezt mondta nekem!) Nyilván mondtam neki, hogy ez persze még változhat, mert most még az elején vagyunk, nem is próbálkoztunk még, nem tudja/tudjuk azt, hogy valójában milyen a csalódás mikor minden hónapban ugyanúgy megjön az amit a legjobban nem várunk: a menstruáció. De nem tágított, jobban magához húzott, és akkor úgy aludtunk el, hogy éreztem, nem érhet bántalom, biztonságban vagyok.
Innen gyorsultak fel az események, Endometriózis specialistákat kerestem fel (ők nőgyógyászok ugyanúgy, csak azon belül már nagyon értenek ehhez, mert sajnos nem sok "mezei" nőgyógyász ismeri fel időben, miután nagyon tünete a fájdalmas menzeszen kívül nincs). Első dokim már említette annak lehetőségét, hogy miután a méhnyakam mögött van ez a csomó, könnyen lehet, hogy rákapcsolódott a bélre, és az mennyire nem jó hír lenne. Így ő laparoszkópiával először is körülnézne a pocakomban. Ha csak a méhnyakon van akkor azt szépen leszedi és ennyi, ha viszont már elérte a belet, akkor sajnos azzal olyanhoz kell fordulnom aki bél érintettségű Endometriózissal foglalkozik. Addig is elmondta, legjobb megoldás az lenne, ha még a lapar előtt teherbe esnék, mert akkor probléma kiiktatva. Viszont először is letisztázom, mi is az az Endometriózis: "A név az „endometrium” szóból származik, amely a méh belső felszínét borító nyálkahártya. A méhnyálkahártya a menstruációs ciklus során minden hónapban felépül, és vérzés formájában leválik. Az endometriosis betegségben az endometriumhoz hasonló szövet elhagyja eredeti helyét, és megtalálhatóvá válik a szervezet más területein is, a méh üregén kívül. Ezt, a méh üregén kívül elhelyezkedő endometrium szövetet nevezzük endometriozisnak."  Tehát ez egy egészséges szövet, rendellenes helyen, ami minden egyes havi vérzéssel ugyanúgy mint a méhben levő méhnyálkahártya, vérezni kezd, csak ebben az esetben nem tud a hüvelyen keresztül távozni, hanem ott ahol van, összenövéseket okoz a hasban. Ezért átmeneti meddőséget okoz, viszont nem lehetetlen mellette teherbe esni, ezért is kaptam azt a biztatást, hogy akár próbálkozhatnánk, mert ezzel megúszhatom a műtétet.
Közben másik doktornál is tiszteletemet tettem, aki végbél uh-ra küldött, mert abból meg lehet nagyjából állapítani, hogy hozzá van-e kapcsolódva a bélhez vagy csak szimplán közel van hozzá.
Itt ért a második hideg zuhany, amikor is kiderült, ez bizony Bélendometriózis és gyakorlatilag most a próbálkozásaink babával fölöslegesek lennének...
A tény, hogy nagy műtét elé  nézek, és kimetszenek egy darabot a bélnek abból a szakaszából ami érintett, 3 napig letaglózott. Teljesen elvesztettem a lábam alatt a talajt, nem tudtam semmi másra sem gondolni, csak az ezzel járó rengeteg szövődményre, köztük akár a bél ideiglenes kivezetésére. Olyan mélyen voltam, amilyenbe el sem tudja magát képzelni az ember addig amíg egészséges. Egyik nap közlik a sürgősségin, hogy meddőséget "okozható" betegségem van, következő alkalommal babaprojectre intenek, tehát mégis újra elhiszem lehetek anya, majd 3. körben közlik a fájdalmas tényt, hogy jelenleg mégsem... Lelkileg ez az ingadozás annyira megtört, hogy ezen a ponton kerestem fel a "gyógyítómat", a természetgyógyászt akivel igyekeztünk egy kicsit másik irányba terelni a gondolataim. Nem vagyok teljesen az alternatív kezelések híve, mert szükség van orvosi segítségre is (ezt gyógyim is vallja), de hiszek benne, hogy amit kigondolunk és elhiszünk, azt bevonzzuk magunknak. Én ezektől a rossz gondolataimtól akartam szabadulni, szerettem volna ha megtanít kicsit kikapcsolni az agyam. Ugyan mondta nekem Cícú is és anyukám is, hogy mondjam el naponta többször, hogy nem lesz semmi baj, és akkor ez is fog történni, de véleményem szerint, ahhoz hogy ez így legyen nem elég csak mondogatni, el is kell hinnünk, át kell tudni éreznünk is azt amit kimondunk. Én nem tudtam elhinni, hogy nekem jól sikerülhet majd a műtétem, pedig mondogattam én, hogy "minden rendben lesz", hiába akartam, egy hang belül mindig megszólalt: "miből gondolod, hogy rendben lesz minden?". Totál kétségbeestem, hisz hogy hitessem el magammal hogy minden jól fog sikerülni, ha az agyam mást mond? A gyógyítóm segített abban, hogy ezt az egészet ne rosszként éljem meg, akármennyire is furcsán hangzik. Rossz úton jártam, elzárkóztam a gyermekáldás elől, hisz még egy nagy gyermeknek éreztem hozzá jómagam, így pár évig még tologattam volna az biztos, ha ezt nem dobja utamba a sors. Tanít, az élet valamire tanít!
Kezdtem elfogadni, hogy ez az Endometriózis van, igyekeztem megbékélni vele, bár a szövődményes félelmeim még bennem voltak. Hála a kedves, támogató és biztató családtagjaimnak, barátaimnak és nem utolsó sorban ugyanígy kedves, biztató, támogató vendégeimnek is, akik segítettek azzal, hogy végighallgattak, és nemegyszer elmondták: akármi is történjen műtét után, az csak átmeneti állapot, hamar túl leszek azon is! Így sikerült teljes mértékig elfogadnom a Bélendometriózisomat úgy ahogy van és már nem utálom. Sőt, mi több tisztelem, mert általa egy sor dologra jöttem rá: például hogy másképp éljem az életem mint eddig.
Időközben kiderül az Inzulinrezisztenciám, ami állítólag majdnem minden Endósnak van, ámbár mint kiderült az én étkezési szokásaimat tekintve (napi 2x ettem nagy adagot) ez még nem is csodálkozásra méltó. Nem volt egy felemelő érzés ez sem, miszerint végre elfogadom a helyzetem, erre társul még eme probléma is mellé, bár végül belátom ez is kellett hozzá, hogy életmódot váltsak. Erről írtam már bővebben, röviden annyit, hogy rendszeresen, teljesen egészséges ételeket eszem naponta többször, és hetente 3x sportolok/tornázok.
Ezen a ponton kiegyensúlyozottnak éreztem magam, hiszen akármennyire is nehéz volt ezeken keresztül menni, mégis megtaláltam az egyensúlyt, ráléptem arra az útra amit én még csak később választottam volna: elkezdtem vágyódni az anyaságra! Ez olyannyira erőt ad a rengeteg vérvételnél, megannyi vizsgálatoknál, hogy  rájöttem, már nem félek a műtéttől hisz mindenből fel lehet állni, mert van cél, egy gyönyörű cél!
Ez a biztonság érzetem viszont tegnap ismét kicsúszott a lábam alól. Voltam ugyanis annál a nőgyógyászomnál aki műteni fog. A legeslegprofibb. Nem hittem volna, hogy tud újabb rossz hírrel szolgálni... Kezdődött a Bélendometriózissal, hogy kettő van egymástól távolabb így az eltávolítandó rész 10cm-ről felugrik 15-20 cm-re. Vizsgálat közben már rákérdeztem, hogy ez mennyiben rosszabb, azt a választ kaptam, hogy gyakorlatilag semmivel. Igazából találkoztam már egyszer egy lánnyal akinek kivettek szintén ennyi bélszakaszt, és éli világát, semmi panasza. Itt említeném meg fórumos barátnőimet, akik között szintén van Bélendometriózios, és úgyszintén jól érzik magukat a bőrükben, nem úgy mint azelőtt fájdalmas napjaikkal együtt. Szóval ettől a hírtől még nem roskadtam össze. Viszont amikor a méhizom falat vizsgálva mutatja az orvos, hogy sajnos lát ott is Endometriózist, akkor az már ütött. Nem egyből... Este otthon néztem meg, hogy mi ez a méhizom Endometriózis, hisz már tanulmányt írhatnék ebből, pedig ez számomra mégsem volt ismerős. Mert Endometriózis lehet a bélEN, petefészkEN, hugyhólyagON, méhtartószalagokON, hasfalON, tehát VALAMIN rajta, de méhizomban, amit ki kell úgyszintén vágni nálam? Ez este a kádban tudatosult, és ahogy megnézetem a leletemet, mégis milyen latin szavak szerepelnek rajta, ott volt az amitől mai nap teljesen szétestem. Adenomyosis. Ez is Endometriózis, csak ez benne van a méhizom falában, amit a dokim szeretne eltávolítani. Mármint nem Menit ( ő a méhem neve, én adtam neki, mert minden hónapban együtt szenvedünk, és különben is a méhünk a második énünk, miért ne lehetne neve), hanem "csak" azt a részt vágná ki, ahol Endometriózis szövetek vannak.
Most ez a rész van feldolgozás alatt, ami abban tevődik ki, hogyha szóba kerül ez a téma, akkor elsírom magam. Egy nőnek megélni azt, hogy hozzányúlnak-elvesznek abból egy darabot, amiben később egy csodát szeretne kihordani, bika érzés. Megélni azt, hogy ami idáig tartotta bennem a lelket, hogy még ha ki is vesznek egy bélszakaszt, utána jöhet a babánk, hisz mindez Őérte van, mégis egyre inkább halványodik ennek lehetősége, ez rendesen szétzúzott.
Megéltem megint azt a mélypontot mint az elején. A fájdalmam nagyon erős, hogy annak az embernek akit a világon az egyik legjobban szeretek, lehet önhibámból nem tudom majd megadni azt, amit más egészséges nő meg meg tudna. Sokan mondanák most biztos, hogy nem is lenne igazi férfi, ha most lelépne. Én azt gondolom ez nem férfi kérdése. Minden emberben benne van a gyermek iránti vágy, szerintem teljesen normális őserő irányítaná, ha azt mondaná, így nem vagyok jó neki. Nem lenne könnyű megélni, de valahol érthető lenne. De nem mondja, mert szeret, sőt sértett lesz, hogy egyáltalán hogy is feltételezhetek róla ilyet! Nyilván csak az a bizonyos "mélypont" váltja ki most  belőlem ezeket az érzelmeket, amiket csak azok tudnak most velem átérezni akik egy cipőben járnak velem. Az én papíromon ez szerepel kezelés gyanánt: "Műtét utáni mielőbbi családtervezés javasolt!" Végeredményben ez jó hír. Műtétnél gyakorlatilag kipucolnak minden nem oda valót és reménykedhetünk a babában. Műtét után nagy lesz rá a lehetőségem, ugyanis ha az Endometriózist kitakarítják belőlem, akkor gyakorlatilag lesz egy új Menim (méhem). Kérdés még milyen kezelést javasolnak, mert Bél érintettségű Endometriózisnál a lombik a protokoll. Nem kell éveket végiglobbizni hogy eljussunk a lombikig, mert sajnos ezekben az esetekben ez az ajánlott. Mondják nekem az ismerősök, hogy akármi is lesz, adjunk magunknak próbálkozási időt, mert annyi ilyet lehet hallani/olvasni, hogy közben összejött természetes úton. Jelenleg viszont inkább nem agyalnék ezen tovább. Belefáradtam, mert mindig előre igyekeztem tervezni, hogy mi lesz majd, hogy lesz majd és mintha a sors most ezzel arra akarna tanítani, hogy "értsd már meg, ne tervezgess előre, mert úgysem úgy alakítom, akkor sem ha csinálsz a,b meg c verziót is..." Igen, Tervezgettem,mert fodrászként nem mindegy, hogy 2 hétig nem dolgozhatok, vagy 2 hónapig, esküvőnket elkezdjük-e szervezni, vagy inkább ne.
Jelenleg viszont úgy döntöttem, nem gondolkodom túl a műtétnél tovább a dolgokat. Az esküvővel, hogy mi lesz, már nem érdekel, mert sokkal de sokkal fontosabb most az egészségem, és az, hogy ha úgy alakul, akkor inkább a picire költsük azt a pénzt.
Hogy mi lesz nem tudom. Verziókat sem akarok már felállítani, mert végül tényleg mindig lesz d, verzió, amivel nem számolok.
Amit tudok, hogy régen nem tudtam elképzelni, hogy valaha anya lehessek. Féltem is tőle, hogy mi lesz ha valaha nem lehet gyermekem? Valahogy mintha megéreztem volna mindezt. Most viszont olyat érzek mióta kiderültek ezek a gondjaim, mint még soha. A mai letargikus állapotomból kezdek újra erőre kapni -mert felállok én ebből is- s valahogy olyan erővel kezdem újra magaménak érezni azt az érzést, hogy nekem igenis lesz gyermekem, hogy ezt leírni, megfogalmazni nem tudom. Nem akarni akarom, hanem tudom hogy így lesz, még ha nehezített pályán is kell haladnom érte.
Az Endometriózis visszajöhet ha hajlama van rá az embernek, ezért nehéz egy Endosnak teherbe esnie. Valahogy én mégis azt érzem, nekem ez az egész Endometriózis-Adenomyosis a műtétemmel lezáródik, és élhetem az életemet egészségesen tovább. Ezeket nem tudom betűkbe vetni, egyszerűen tudom és kész. Valami, vagy valaki érezteti velem!
Tudom, érzem, átélem gondolatban és elhiszem hogy valóssággá válik az, hogy mindezek után amiket leírtam, hamarosan következni fog ezzel kapcsolatban egy másik, örömtelibb hírű blogbejegyzésem.
Így legyen!

Inzulinrezisztencia mellett hízni

Ez a bejegyzésem első felindultságomban haraggal és kétségbeeséssel övezve született meg a fejemben. Aztán megjelent a fejem fölött az a bizonyos felkapcsolt villanykörte, hogy én ezt most jól megosztom veletek, szerintem nem kis segítséget nyújtva ezzel...
Már a blogomban párszor említettem, hogy Inzulinrezisztenciám van.
Mondanám, hogy "no problémo" , de sajnos nem egészen így van. Egészen idáig még úgy voltam vele, hogy simán diétával megoldom, hisz az én IR-em nem annyira durva mint másé, akinél már a gyógyszeres kezelés javasolt. Igen, ch diétával kezelhető, javítható, minden csupa jóságokról lehet olvasgatni a neten. A diéta hasznosságát nem vitatom, viszont amikor a fogyásról olvasok mint plusz pozitívum, hogy mennyire jó megszabadulni a fölösleges kilóktól, akkor már egy kicsit odavagyok meg vissza... Nemcsak túlsúlyosak lehetnek Inzulinrezisztenciásak, még akkor sem ha én a magam évek óta állandó 56 kg és 173 cm-vel sem akartam ezt először elhinni.
Nem kevés oldalt voltam képes átbújni ennek az állapotnak (direkt nem betegséget írok) megismerése kedvéért, majd ugyanígy tettem a ch  diétával is. Nem kevés időt töltöttem vele, hogy rájöjjek mit is jelent ez az egész étkezéssel való helyreállítás, 160 ch,180 ch, 200 ch és 220 ch diétáról lehet olvasni. A 180 ch fölötti mennyiség elvileg súlytartó hatással bír. Hát, én jelenleg nem ezt tapasztalom. Sikerült levinnem magam 53 kg-ra és ez rettenetesen fusztrál, főleg hogy nap mint nap szembesítenek vele a vendégeim, hogy "Fogytál?!", plusz most a tükör is ellenség számomra, pedig elég gyakran találkozok vele munkám során...(persze csak 3kg-t fogytam, nem a világ vége lehetne mondani, de egy eleve véknya embernél higgyétek el ez is szörnyű, főleg, hogy tudod műtét vár rád -Endometriózis miatt- és nem igazán kéne lefogynod csontkukacra). Nem mondom, hogy biztos mindent perfektül csináltam (hisz amennyire nehéznek tűnik az elején ez a diéta, hirtelen azt hiszed belejöttél, majd jön a döbbenet, hogy talán mégsem jól csináltál valamit), de azért szerintem annyira nem baltázhattam el, viszont valamiért meg mégis fogyásnak indultam...
Étrendről nem írnék most, ugyanis beütöd hogy szénhidrátszegény diéta és már ki is dob rá ötleteket. Inzulinrezisztencia melletti  hízás lesz most a témám. Sajnos azt kell hogy mondjam, ezzel az étrenddel elég nehéz lesz ezt kivitelezni! Ebben szeretnék most segíteni, de előjáróba bocsájtanám, hogy orvossal erről még nem konzultáltam, de majd fogok, kérlek, Te is tedd ezt!
Ma rájöttem, hogy miért  fogytam még 220 ch mellett is. Aki inzulinrezisztenciás és vékony és hízni szeretne, annak a megfelelő ch mellé magas kcal kell fogyasztania. Ugyebár úgy szól a napi kalóribeviteli "törvény", hogy a testünk alapjáraton is éget kcal-t. Az én esetemben 1900 körüli kcal-ról beszélünk (kalóriaszámláló oldalakon tudjátok meg a tiétek mennyi, ugyanis a napi aktivitásunk ezt mind befolyásolja), tehát nálam a napi bevitt kcal-nak legalább 1900 körülinek kell lennie ahhoz hogy tartsam a súlyom. Én miután hízni szeretnék, a 2500 kcal lőttem be magamnak. Ez azt jelenti, hogy a testem alaphangon 1900 kcal éget el minden nap, a fennmaradó 600 kcal-t pedig elraktározza (hízás történik).
Sporttal kcal-t égetünk, így aznap annyival több kcal-t kell elfogyasztanunk az alap kcal égetésünknél, ha nem így teszünk kevesebb lesz a bevitt kcal mennyiség a felhasználtnál és így fogyásnak indulunk. A lényeg, hogy több kcal-t vigyünk be a kicsi testünkbe, mint amennyit elégetünk.
Na most ezt kell nekünk összeegyeztetnünk a ch diétánkkal. Mondok egy pl. Nekem a reggelim 2 szelet rozs, vagy tönköly kenyérből és sonkából állt, nem tudnám most pontosan megmondani...jah...dehogy is nem...pillanat... már itt is van: a 2 szelet kenyerem 5 szelet csirkemellsonkával összesen 270 kcal volt. Hogy emeljem magasabbra a kcal-t? Megkentem vastagon disznózsírral (jó ízlés keretein belül persze) ami máris dobott rajta plusz 100 kcal-t! Ugyanilyen elven készítettem az esti vacsimat egy evőkanál disznózsíron sült 4db tojásrántottát 3 szelet sonkával (ez a rész a fehérje és zsíradék) a ch-t pedig tönkölykenyérrel vittem be a pocakba. Nyilván megoldható lenne ez az egész kalória-hízásosdi ha minden ch mellé egy  vagon húst illesztenék be, hisz ez az amiben nincs, vagy ha van is nagyon alacsony ch-t tartalmaz, kcal viszont annál inkább,viszont azt sem sokat (bár attól függ milyen husi, ugyanis egy jóféle szál kolbász nyilván több kcal-t tartalmaz mint ugyanannyi mennyiségű csirkemell filé). Nos ez kb úgy nézne ki, hogy pl ebédre az én 60g ch-om (tegyük fel ez egy kis adag barna rizs) mellé legalább 3 méretes szelet  (természetesen natúr, semmi fehér lisztes panír) csirkemellet kellene elpusztítanom, ha ugyebár el akarom érni estig a súlygyarapodáshoz szükséges kcal-t. Mi a helyzet akkor, ha nem húst szeretnénk hússal enni?
Neten keresgéltem hasonló élelmiszereket, aminek alacsony ch tartalma van, viszont bőséges kcal tartalmaz...Nálunk Inzulinrezisztenciásoknál ugyebár a cukor, meg hozzá hasonló hízlaló ételek-italok kilőve, tehát mit találtam ami a keresésemnek megfelelő és nem hús? Semmit! Nem hinném, hogy ez csak engem izgat, hiszen képtelen lennék elhinni, hogy más vékony IR-es a reggelije mellé egy csomag sonkát pusztít el, tízóraira ugyan mondjuk csak egy fél csomaggal, ebédre meg 3 szelet csirkecicit nyom le és így tovább... Sőt, tovább megyek, ebédre 3 szelet csirkehusi körettel már bele sem férne az inzulinrezisztencia alapelvébe, miszerint sokszor keveset együnk, hisz 3 szelet csirkemell szerintem már nem kevés mennyiségnek számít. Én ott tartottam ma délután, hogy kapszulába kéne gyártani a kcal-t! Kalóriakapszula! Vicces... Más küzd ellene, én érte! Ebből az elkeseredettségemből származó ironikus viccemből pattant ki a megoldás!
Mindig is elleneztem a tömegnövelő szereket. Mű cuccnak véltem őket, nem is gondoltam volna, hogy egyszer barátságot kötök velük. Jelenleg a fehérje turmix tűnik nekem a legjobb barátomnak!
A teóriám a következő: amennyiszer csak lehet (talán napi 3x) akkor a fő étkezések után letolok belőlük egy adagot, ezzel ha nem is sokat, de 107-160 kcal-val (ez a válaszott fehérjétől függ) megtoldom az étkezésem. Ez egész napos viszonylatba véve legrosszabb esetben is 321 kcal-t jelentene. Ma én számoltam a kcal-mat és a kitűzött 2500 helyett is csak 2216-ot sikerült összeszednem (a ch 186 g volt -ez jó). Persze ez már több mint az elégetett 1900 kcal, viszont ma nem sportoltam. Ha sportolok az levonódik belőle (sportolni meg heti 3x kell az IR-eseknek), így abban az esetben már kevés lesz ez a 2216. Tehát az a plusz 321 kcal a fehérje turmix által pontosan jól fog jönni. Először olyanokat találtam, amikben ugyan kevés, de van cukor, aztán szerencsémre felfedeztem olyanokat is amikben már abszolút nincs! Ch tartalma majdnem mindegyiknek van egy kevés, ez kb 1,6-8 g-ot jelent adagonként, maximum annyival kevesebb ch-t fogyasszunk akkor az adott étkezésnél (egye-fene, 1 harapással kevesebbet eszem meg a kenyeremből), de pl találtam egy olyat is, amibe egyáltalán nincs semmi ch, én végül emellett is döntöttem. :)

És akkor jöjjenek a reménysugarak:
Az én kis kedvencem, amit többször el kellett hogy olvassak, hogy jól látom-e (bár nem emellett döntöttem): a PALEO PROTEIN
(protein=fehérje)

Pontos információkért a neten kutassatok utána, nálam a lényeges adat az, hogy nincs benne cukor (bár összetevői között 1g-ot azért mégis írnak), ch-ot 8 g-ot tartalmaz adagonként, kalória tartalma viszont 160kcal !!! Se laktózt, se glutént, se mesterséges ízesítőt és színezéket nem tartalmaz!

Hátránya, hogy ez nemcsak tojásfehérjéből van, hanem marhahúsfehérjéből is, ami az Endometriózisos embereknek kerülendő (nekik ugyanis ajánlott elfelejteni a vörös húsokat). Viszont ha nem az Endo miatt van Inzulinrezisztenciád, akkor ez szuper választás lehet.

Aztán: Gold Standard 100% Egg Protein

Ami az előző hátránya volt, az ebbe nincs meg, ez ugyanis csak tojás fehérjéből áll, semmi marha hús.

Infó: Cukormentes (és itt teljesen nullát ír még az összetevők között is), csak 4 g ch-t tartalmaz egy adagban, kalóriatartalma pedig 120 kcal! Emellett ő is laktózmentes! Ami zavar benne, hogy az előzőhöz képest csak 120kcal van  benne, tehát 40-el kevesebb, azaz napi 3x-os mennyiséget tekintve 120 kcal-val leszünk kevesebbek a másikhoz képest. Viszont fele annyi ch van benne és miután csak tojásfehérjét tartalmaz az Endometriozisosok is nyugodt szívvel fogyaszthatják.

A 3. fehérje turmix: Dymatize Elite Egg Protein

Infó : Nem látom a cukrot az összetevők között, nem is ejt róla szót, így ezt nem tudom hova tenni. Viszont ch tartalma elég alacsony 3g /adag, a kalóriatartalma pedig 110 kcal, és elvileg ez is laktózmentes. Ez is tojásfehérjéből áll.

És jöjjön a győztes, aki már itthon csücsül az asztalon:  Nature's Best Isopure.

Épp nem volt vaníliás, így a csokis mellett voksoltam le, ebben pedig pont van 1,6 g ch ezért Low Carb van ráírva. A többi ízesítésűn a Zero Carb szerepel, vagyis ténylegesen nem tartalmaznak ch-t sem. Emellett mégis 107 kcal tartalmaz (ch nélkül ez azért nem semmi). Ellentétben a többivel ez az Isopure nem  tojásfehérjéből áll, hanem tejsavófehérjéből. No cukor, no ch és bármennyire hihetetlen no laktózt tartalmaz! A piacon a lehető legtisztább fehérje ez a cucc (ezt 3x kérdeztem meg, hogy ez mit akar jelenteni...háááát, visszamondanám most nektek, de nah,...lényeg, hogy jót :D ). Az ára pontosan ezért húzós, de ha már egészség, akkor a maximumot választom, és az ez! Nem a legmagasabb a kcal tartalma, viszont összességében minden téren ez a legeslegjobb, legalábbis nekem.

Sikerült némi információhoz jutnom, miszerint érdemesebb az Isolált tejsavófehérjét választanunk, mint a tojásfehérjét. Mára ugyanis  az anno favoritnak tartott tojásfehérjénél is jobbnak vélik az izolált tejsavófehérjéket. Hogy miért, azt ne tőlem kérdezzétek, mert ez elég összetett, érdemes beütni gugliba, "tejsavó vagy tojásfehérje", és választ kaphatunk a kérdésünkre.

A boltban úgy éreztem magam mint egy földönkívüli űrmanó... sok naaagy muszklis emberek jöttek-mentek, én meg ott a kis csontkollekciómmal informálódom és fogadom be a rengeteg sok információt. Pl azt is megtudtam, hogy igen, lehet napi 3x enni ezekből, viszont ha már túl sok a fehérjefogyasztásunk eleve, és még plusz ráteszünk ezzel szó szerint egy kanállal, akkor azt nem fogja tudni már hasznosítani a szervezetünk. Szóval ennek is azért jó tudatában lenni. Pl tízórainál és uzsonnánál szoktam korpovit (Győri cukormentes, teljes kiőrlésű kekszet enni) e mellé kifejezetten lecsusszanhat egy adag protein...

Kérdezhetnétek persze a mai megszállott paleos világban, hogy miért a műcuccot választom a természetes helyett? Nos, ezekre is vannak hosszadalmasabb válaszok a világhálón. Röviden a válaszom mégis ennyi: igen, van lehetőség arra, hogy házi gyártmányú proteint készítsünk otthon, de megmondom őszintén nekem nem füllik a fogam a nyers tojáshoz vagy éppen a turmixos csirkemell-rizses verzióhoz... Annyi húst meg nem fogok tudni letuszkolni a torkomon amennyi az ideális kcal bevitelemhez szükséges lenne. Amúgy meg a mai húsok rengeteg hormont tartalmaznak, így nem gondolom hogy sokkal egészségesebb ha állandóan csak húst ennék hússal! Plusz pozitívum, hogy akár pénztárcakímélőbb is ez fehérjeporos verzió, mint az otthoni tákolmányok. Mire megveszed az alapanyagokat, meg elkészíted, nah... nem magyarázom tovább. 

Nagyon bízom benne, hogy eme eszmefuttatásom helytálló. Miután orvoshoz még későbbre van időpontom, megerősíteni vagy éppen cáfolni ezt addig nem tudom, ezért kérlek meg még egyszer nyomatékosan, hogy konzultálj orvosoddal mielőtt elhinnéd a fent leírt szavaimat!

Addig is olvasgass nyugodtan utána, ugyanis akármennyire igyekeztem minden infót belesűríteni ebbe a bejegyzésembe, úgy érzem nem sikerült 100%-osan, mert még annyi minden van.  Pl kezdve azzal hogy 4 terméket mutattam be, miközben ennél még sokkal több féle van a piacon, bár tény, hogy az alacsony ch, cukor és laktózmentes fehérjék azért eléggé leszűkítik a kínálatot.

Ami tanácsot még érdemes megfogadni, hogy érdemes olyan üzletben vagy webshop információs vonalán tájékozódnunk, ahol nem csak egy adott márkát forgalmaznak, hanem majdhogynem az összeset, mert ott talán kevésbé elfogultak, mint egy olyan üzletben ahol csak egy márka képviselteti magát és nyilván az a cél, hogy azt vedd meg, pedig lehet van annál más márkán belül jobb termék akár olcsóbban, vagy kicsit drágábban de jobb minőségben.

A zárómondatom pedig legyen ez:

Régen nem akartam ezeket elhinni, hogy ilyen táplálékkiegészítőkre szüksége lehet az embernek, és lám mégis...és élvezem, mert hamarosan nem csak egy vékony csaj leszek, hanem egy vékony formás csaj...

Hízásra fel!

"Félpaleo" diéta, avagy étkezzünk egészségesen, könnyedén!

Egyszer egyik barátnőm segítségét kértem a paleo diétával kapcsolatban (mikor kiderült hogy Endometriózisom van -erről majd később- és még úgy volt, hogy önszorgalomból teljes egészében betartanám ezt az étrendet). Akkor beszélgettünk róla, hogy mit szabad- és mit nem szabad enniük. Ugyebár ők kerülik a gabonákat, a tejtermékeket és a cukrot. Nagyon szűken leírva ennyi.

Egy kezdő paleosnak a kenyér elhagyása talán a legnehezebb. Cukrot a Xilittel (nyírfacukorral) lehet helyettesíteni, tejet kókuszreszelékből úgyszintén megoldhatjuk, a kenyereket, tésztaféléket pedig nem gabonából, hanem magvakból készült lisztekből (len, tök, szezám, stb..,) kell előállítani, ez az ami nehézkesebb, vagyis időigényesebb, hisz pl a xilitet ugyanúgy kiskanállal kimerjük a cukortartós dobozunkból, mint amikor még kristálycukrot tartottunk benne, no de a kenyérért már jobban meg kell dolgoznunk.

Szóba került a sütikészítés is, de hárítottam anno, hogy nem vagyok egy nagy sütifogyasztó, így ez a része az, ami annyira nem kelti fel az érdeklődésem. Tévedtem....

Időközben kiderült az Inzulinrezisztenciám is, így szénhidrát diétát kell követnem (ezt már nem elég csak önszorgalomból, ez orvosilag javallt), amit nem mondom hogy nem lehetne paleoval betartani, de bevallom őszintén, miután a szénhidrát diéta csak a fehér lisztes termékeket tiltja (plusz a cukrot is természetesen), ezért  gondoltam, ilyen téren miért ne lehetnék engedékeny. Így én amolyan "félpaleo"-t tartok (ezzel a fehér lisztmentes szénhidrátdiétával megspékelve). Sok paleos ezt leszólja, hogy nincs, ilyen hogy "félpaleo". Tudom, de mégis van... Nálam. :) Xilitet használok, kókusztejet gyártok itthon, kókuszzsírral sütök-főzök, fehér rizs helyett barna- vagy basmati rizst eszem (ezeket csak ritkán), sajtok közül pedig csak a keménysajtok jöhetnek nálam szóba. Szerintem ezzel már a felét betartom a paleolit táplálkozásnak, bár hogy őszinte legyek, nem nekik szeretnék megfelelni, hanem magamnak, ugyanis azt gondolom már ezzel nagyon sok mindent megteszek az egészséges táplálékbevitelemért.

Kókusztej házilag

Tömörítve meg el kellett ezt valahogy neveznem, így lett félpaleo a neve, de lehet átnevezem palszé diétának (paleo-, és szénhidrát szóból összevonva). :D Most jön az amiért a komoly paleosok csóválnák a fejüket: fehér lisztes kenyereket kerülöm ugyan, helyette viszont rozs-, tönköly-, durum-, graham- és barna rizslisztes kenyereket/tésztákat fogyasztok. Nos igen, ezzel már kilógok a sorból, sőt a krumplifogyasztásomról már nem is beszélve... Viszont a paleolit táplálkozásba ha úgy vesszük a mikrohullámsütő használata sem igen férhetne bele szerintem, ugyanis az ősember sem használta, ráadásul nem is teszünk jót használatával az általa megmelegített élelmiszerünknek (persze ettől még jó dolog, én is használom). Így a félpaleo név marad. :)

Visszakanyarodva a sütikhez, azt is teljes mértékig paleosan készítem. Igen, rá kellett hogy jöjjek, -még ha nem is voltam eleve nagy sütifogyasztó-, hogy miért tölt be ez olyan fontos szerepet ezekben a diétákban.

Mi ugyebár nem ehetünk cukrot ("mi" alatt jelen esetben a paleo diétázókat és az inzulinrezisztenciásokat is értem). Na most hiába nem voltam idáig sütis, viszont cserébe csokievő, kekszszerető és gumicukor fan voltam. Voltam, mert ez utóbbi felsorolásom az étrendemből sajnos törlődött, mert ugyebár ezek jó nagy dózisú cukortartalommal bírnak. Valami édességet meg nyilván kíván az ember néha-néha. És lám, már itt is vagyok a kis sütödék világában, és a szénhidrát diétámnak megfelelően a paleolit édességek tökéletesen megfelelnek, mert mandula-, gesztenye-, és kókuszlisztet használnak hozzá.

Ma édesszájúságomnak köszönhetően készült el egy újabb paleosüti finomság bögrében, mikróban 3 perc alatt.

Hozzávalók: 1 ek. mandulaliszt, 1 ek. kókuszliszt, 1 ek. gesztenyeliszt, 2,5 ek. xilit, 1 ek. holland kakaópor, 1 ek. kókuszzsír, 1db tojás, 0.5 kk. szódabikarbóna.

Elkészítés: pofon egyszerű, ugyanis mindent összegyúrsz, majd bögrébe rakod és mehet a mikróba 3 percre. Hagyd még a lejárt mikróban egy kicsit, majd vedd ki és tégy belátásod szerint! :) 

               

Nagyon fogjuk szeretni ezt a sütikét. Legközelebb még 70-80%-os étcsoki darabkákkal is meg fogom bolondítani, de lesz majd mézzel nyakon öntött, avagy  cukor nélküli lekváros verzióm is készül majd  belőle, de gyümölcsdarabokkal is nyugodtan felszolgálhatjuk.

Egy fontos információ: ahogy telik az idő(alaphangon belül puhábbnak kell lennie), úgy kezd el piskótásan keményedni, így ajánlatos minél hamarabb bekanalazni, de szerintem ezzel nem lesz probléma. :)

Ilyen finom édességet enni, minden lelkifurdalás nélkül, azért nem semmi!

Szóval, akárhogy is félpaleo vagy bármilyen diéta nevét írhatnám le ide, a lényeg az, hogy számunkra a legmegfelelőbbet kell követnünk. Nem leszünk többek vagy kevesebbek ha mondjuk nem paleozunk vagy éppen nem makrobiotikázunk. Nem nézek le senkit, nem ítélkezem, de elgondolkoztató, hogy paleo szerint ehetünk húst, makro szerint nem, mert tele van hormonokkal (amiben nem mellesleg igaza van)... Mindkét diétának a saját követőinek nyilván az a véleménye, hogy az övéké a legeslegideálisabb az egészséges táplálkozás betartására, na de akkor mégis melyiknek higgyünk? Ha egyik mellett levoksolunk akkor a másik tábor szerint mi már nem a legjobban étkezünk és ugyanez fordítva... nyilván, hiszen minden diéta más, mindegyik valami másra épül, más elveket vall. Ez nem rossz, de mégis melyiket válasszuk?
Manapság nagyon sokféle diéta üti fel a fejét, amiből ha tetszik ha nem valaki mindig nyerészkedik. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az a valaki nem jót talált ki, de körültekintőnek lennünk és ténylegesen megtalálnunk számunkra azt a verziót ami nekünk, a testünknek a legmegfelelőbb!

Edzünk XBox360 Kinecttel

Kezdjük el beiktatni az életvitelünkbe a sportot! Halljuk sokszor... No jó, de hogyan? Főleg, ha valaki szeretné ezt otthon, magának megoldani.
Vékonyságomból kifolyólag sokan azt hitték, hogy biztos mennyi mindent megteszek az alakomért. Egy frászt. Ilyen alkat vagyok. Rendszertelenül étkeztem (erre nem vagyok valami büszke), és mondhatni nuku sport volt az életemben. Ezen változtatnom kellett. Azt gondoltam sport nélkül vékonynak lenni ugyanolyan egészséges, mint amikor valaki sporttal éri el a vékonyságot. Hát...most már tudom, ez nem így van... Szerencsésnek mondhatom magam, hogy nem kell tartanom a fölösleges kilóktól, de ez még nem ok arra hogy megfosszam magam a sport adta kellemes közérzettől és nem utolsó sorban általa nyert egészséges életviteltől.
A kérdés viszont még mindig az, hogy hogyan kezdjünk el sportolni, mindezt úgy, ha otthon szeretnénk egyénileg kivitelezni?
Az emberek zöme a futással kezdi. Én ezt már helyből kihúztam a listáról (hosszú lábaim miatt mindig is rövidtávon voltam kiemelkedő, hosszún-, bevallom elhasaltam). Így úgy gondoltam ezt a témát már nem feszegetném tovább. Ráadásul azt mondják olyan sportot válasszunk, amit élvezünk. Na nálam a futás az ilyen szempontból is kilőve. Nyilván amikor túl lennék rajta, az fergeteges érzés lehetne, viszont az a baj, hogy közben én majd kipurcanok. Valamit én nem csinálok jól, meg lehet nem egyből több km-rel kellett volna kezdeni (aminek a felét lesétáltam :D), de a lényegen akkor sem változtat az, hogy a futás, mint kezdő számításba vehető sport, nálam nem jön szóba. Már csak azért sem, mert mikor már agyban úgy indulok neki, hogy "Már megint  mennem kell le róni a köröket!", az már nem jó. Kényszer. Már dugába dőlt a "sport amit élvezünk" elmélete. Persze biztos a kezdeti nehézségeken át lehet lendülni, én nem lebeszélni akarok róla senkit, csak megtalálni elsősorban számomra azt a módszert, amit tényleg szívesen csinálnék rendszeresen. Mert az emberek általában nem az első alkalomkor véreznek el, hanem akkor amikor már alábbhagy a lelkesedés, így viszont a folytonosság elmarad.
Görkoriról már írtam (imádom), viszont most már igencsak megyünk bele az esős, talán lassan havas időjárásba, így ezt egy időre halasztanom kell.
Van viszont itthon egy elliptikus trénerem (írtam is már róla). Ő szuper lehetőség számomra, ugyanakkor a minap egy kicsit mégis több mozgásforma beiktatására vágyódtam.
Egyik nap a tréner használata után elkezdtem olyan tornagyakorlatokat csinálni, amiket általános iskolában "tesi" órán gyakoroltunk. Nem ma volt, így túl sok minden sajnos nem jutott eszembe.
Viszont bevillant, hogy  XBox360 Kinect-re készítettek afféle személyi edzős "játékot" Nike +Training néven!
Ha már rendelkezünk ilyen mechanikai eszközökkel, gondoltam miért ne próbáljam ki.
Mondanom sem kell, hogy valójában ez a Nike nem játék, hanem egy komoly, kőkeményen megdolgoztató edzésprogram.
Van egy cukker edzőm, aki elmutogatja mit kell csinálnom, majd gyakorlatra int és már csináljuk is ketten, együtt. Virtuális csajszi (én őt választottam) nem is kímél, hiszen ha valamit nem úgy csinálok pontosan ahogy ő (pl nem emelem megfelelő magasságba a térdem, vagy guggolásnál nem megyek le kellő mélységre) már nem is számolja azt bele a teljesítményembe.

Há-há, itt épp fényképezem a képernyőt! 

Hetente többször igyekszem majd a segítségét igénybe venni, ugyanis úgy érzem hatásos amit általa csinálok, nem beszélve arról, hogy rengeteg gyakorlatot ismer amiről én idáig nem is tudtam...
Aztán van egy Your Shape Fitness Evolved-em is, hasonló a fent említetthez, viszont ebbe még csak felületesen néztem bele, de feltételezem hasonló elveken működhet mint Nike társa, bár első ránézésre talán Nike jobban viszi a prímet (ő ugyanis már az elején szintfelmérőt csináltat veled, ezáltal kicsit teljes körűbbnek tűnik nekem, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy a Fitnessbe éppen hogy csak belekukkantottam, tehát nem lenne szép tőlem ennyiből ítélkezni). Talán a kettő között a különbség ami hirtelen lejött számomra, hogy a Nike az személyi edzős témát ölel fel, míg a Fitness, az olyan fitnesses. :D Nekem jobb volt nem dilemmázni rajtuk, így ráadásul váltogathatom a kettőt.
Ha viszont vmi könnyedebbre, felhőtlenebbre tartanék igényt és mondhatni játékosabb kedvemben volnék, abban az esetben a szintén Kinecthez gyártott Just Dance 4-et  fogom elővenni. Tácolni kell -noha nem vagyok benne valami jeles- mégis kicsit oldottabban tudom magam átmozgatni ezzel a játékkal, ugyanis különböző, számomra nagyon tetszetős, és ami fontos még, hogy táncolható dal listával rendelkezik. Nem a legkönnyebb egy félig-meddig "botlábú" személynek leutánozni elsőre a mozdulatokat, viszont ha rendszerességről beszélünk, azt gondolom bele lehet majd szépen ebbe is jönni. Szerintem mozgás szempontjából nézve ez a módszer is elég alaposnak tűnik.

Nem mondom, hogy mostantól mindig ezekre a trénerekre fogok hagyatkozni és azt sem jelentem ki konkrétan, hogy már soha nem fogok kimenni a szabadba futni egy jót, viszont jelenleg kiindulópontnak a felsorolt "játékok" nekem teljesen megfelelnek. Pláne, hogy így nem lesz már több kifogás, hogy most rossz az idő, nem érek rá akkor mikor az edzőnek jó lenne, stb.... Egyszerűen akkor, mikor én ráérek előveszem őket és máris sokat teszek az egészségemért, teljesen függetlenül attól, hogy élő vagy virtuális edzésprogramról beszélünk! A lényeg, hogy mozogjunk!

Talán a legkönnyebb süti -nem túl ügyes sütikészítőknek is

Már egyszer félig-meddig beszámoltam az igen érdekes süti próbálkozásaimmal, bár abban a bejegyzésemben nem én voltam a fő attrakcióóó.

Megfogadtam, hogy sütiket inkább a cukikból fogom beszerezni, mintsem kínozzam az én-, illetve hozzátartozóim pocakját saját költeményeimmel.

Ezt a hozzáállásomat mégis félre kellett tennem, így újra belevágtam az édességek otthoni készítésébe.

Ezúttal egy igen könnyűvel próbálkoztam csábítani: a PALEO kúkuszgolyóval.

Még mielőtt azt gondolnátok engem is elért a paleolit diéta "divatja", el kell hogy mondjam sajnos nem hobbiból kreálok ilyen fajta édességet itthon. Magát az étrendet teljesen nem követem, viszont cukor- és fehér liszt mentesen kell étkeznem, mert mint kiderült Inzulinrezisztenciám van. Erről majd talán később beszámolok bővebben. Szóval úgy néz ki  a paleo sütemények alkalmasnak tűnnek az IR diétám beillesztésébe (pontosabban az "úúúgy nassolnék vmit" kijelentések a teljesen egészséges megvalósítására tökéletesen alkalmazható). :)

Visszakanyarodva ezekhez a kedves kis könnyű falatkákhoz, sütés sem kell hozzá, csak összegyúrjuk az alapanyagokat (150g mandulaliszt, 1ek. kókuszreszelék, 3ek. kókuszliszt, 2ek. holland kakaópor, 2ek. saját készítésű cukormentes szilvalekvár, 1ek. xilit azaz nyírfacukor és végül saját készítésű kókusztej -na ez az amiből annyi ajánlatos amennyitől jó gyúrható állagú lesz -kb. 1-1.5 dl) és máris lehet gömbölygetni a gombócokat. Végül, az elmaradhatatlan kókuszreszelékben meg kell őket forgatni, és tádáááám készen is vannak...

Nem lett tökéletes ízű, talán a kakaóporból legközelebb visszább veszek(ugyanis a holland kakaópor az holland kakaópor, ami nem egy Nesquik ízvilág -hanem keserűbb) , illetve mielőtt elkezdek sütit gyártani megnézem van-e itthon mindenből megfelelő mennyiségű alapanyagom, ugyanis a nyírfacukrot Cícú apránként elfogyasztotta kávéba, így csak 1ek.-lal tudtam bele tenni (ahogy írtam is az összetevők között), pedig elférne bele legalább 2-3-4ek is(ki mennyire édes párti). Sőt, ahogy mostmár kezdenek a hűtőben összeérni az ízek, úgy jut el az ízlelőbimbóimon keresztül a tudatomig, hogy vmilyen zsiradék sem ártott volna (jelen esetben a kókuszzsír), amit nyilván mások a receptjeikben fel is tüntettek, "no de majd én megmutatom a tutit" gondolattal kihagytam. Utólag persze már látom, kár volt, node semmi baj nincs, legalább bebizonyítottam ismét, amit nem lehet elrontani, azt én nyugodt szívvel kivitelezem. :) :) Viszont kb 2ek. kókuszzsírt azért ti ne vegyétek ki belőle.

Lehet az összetevőkkel játszadozni, közben meg-megkóstolni és adagolni hozzá még azt amiből úgy érezzük, hogy szükséges. Ennyire egyszerű! 

A végeredmény, hogy apus aki először majd megfulladt tőle és vízért kiáltott :D (talán épp a zsiradék hiánya miatt), azóta állandóan a hűtőt nyitogatja ki-be, feltételezem nem csak azért hogy nézegesse. :) :)

Jó étvágyat!

Kezdjünk görkorizni! -Alapinformációk

Régen nem leltem ekkora örömömet a sportban mint amit tegnap éltem át újra.
Tizenegynéhány évesen már volt görkorcsolya a lábamon,tehát számomra nem új keletű ez az ág.
Régóta szemeztem már a "gurulós cipőkkel", de valahogy a vásárlás mindig elmaradt (valahogy mindig ősz-tél magasságában jutott el a tudatomig hogy jó lenne újra 8 keréken). Most is így történt, de a szép időre hagyatkozva ezúttal belevágtam.
Először a Dechatlon darabjai között nézelődtem (imádom azt a helyet,"auchanozás" után mindig benézünk oda), ugyanakkor hogy ne elkapkodjam a vásárlást utánaolvastam neten, és hogy milyen jól tettem...!
Szóval, magasabb árkategóriás korcsolyákat kezdtem el nézegetni, fontos ugyanis a cipő, hogy kényelmes legyen. Először nem is értettem, hiszen én mindig is kínai bóvli cipellőket hordtam/hordok még részben ma is -pl. a balerinacipőimet ott szerzem be-(mondjuk manapság mi nem kínai), de meggyőzött a próba, egy drágább márkás görkori darabba már ahogy belelépsz érzed a különbséget. Nincs benne kis varrási bütyök, meg hasonló nem oda való kényelmetlenségi érzet (amiket ha már az elején érzel, mit művelhetnek a lábaddal mondjuk fél óra/óra múlva -az olcsóbb tesók sajnos lábfeltöréseket tudnak okozni).
Nekem így esett a választásom a Powerslide Phuzion Epsilon Pure megbízható korijára.

Nem volt egyszerű velem, mert sportokban nem szeretem a nőcis kinézetet. Mint ahogy kicsi koromban inkább sok férfi montis bicajosokat láttam, azt gondoltam, az az igazi mountain bike, így nekem is olyan kellett. Hasonlóképpen a görkoriknál, fiúkon mindig feketét láttam -mellesleg nekem is az volt anno-, így hasonló színvilágot képzeltem el most is magamnak. No meg valljuk be az mindenhez megy. :D Ezzel szemben sajnos azzal kellett szembesülnöm, hogy korom fekete kori nőiben nemigen van. Ha van is, akkor rózsaszín fűző, meg mindenféle csajos irka-firka van rajta,vagy inkább szürke az egész mint fekete, grrr... Férfi korikat meg nyilván nem gyártanak 39.5-be...
Végül szerintem szép darab mellett döntöttem,bár még egy fekete cipőfűző szerintem átveszi a helyét a jelenlegi fehérnek, és tádááám,kész is lesz a Krisztistyle. :)

 Jó,nyilván egy kis szín azért nem árt a korinak (óóh,ha látnátok milyen szépek a férfi korik: feketék, és egy másik szín NÉHOL felüti a fejét...), na de azért az én kicsim is nagyon bejön.
És ahogy megy a drága... Tegnap már 20km/h repeszettem (jobban nem mertem megtolni, mert járda volt és már láttam a végét...), de majd megmérem mit tud, illetve én mit tudok. :)
Olvastam hogy a görkori hobbinak jó, de mint sport ahhoz nagyon kell hajtani, hogy aerob zónába dolgozzunk vele (na majd erre jön nekem egy pulzusmérő óra). Nekem a célom vele a rendszeres mozgás, no meg mellékhatásként egy szép kerek popsi. :D Ehhez viszont ajánlatos minimum heti 3x1 órát gurulni, bár belebotlottam olyan információba is ahol a napi 1 órát tanácsolják alakformálás céljából.
Aerob zónában a maximális pulzusunknak a 60-70%-ában kell dolgoznunk (maximális pulzusunk kiszámítására többféle lehetőség van, ezekre érdemes rágooglizni, mert ezt a számot korunk,nemünk némely számításban a súlyunk is befolyásolja), nyilván nem holmi kis lökésekkel érjük el ezt a tartományt. Erről nagyon nyilatkozni most pulzusmérő óra hiányában még nem tudok, majd  később ha lesz,akkor eme hiányosságot pótolom, de már most azt tapasztalom, hogy INTENZÍV FOLYAMATOS HAJTÁS mellett igencsak érzem a munkát mind a lábamban, mind az egész testemben.

Lassabb tempóban ha nem is számít egy annyira aktív sportnak, attól még tökéletesen jó arra, hogy kimozdulsz, suhansz, élvezed az életet, tehát jól érzed magad. Főleg ha a pároddal vagy. Nos, igen,az én kedvesem vállalta, hogy felnőtt fejjel belevág és megtanul korizni. Azoknak az embereknek akik gyermekkorukban magukra rántották ezt a tudást, sokkal könnyebb dolguk/dolgunk volt. Felnőttként nekikezdeni tényleg nagyon nem könnyű. Tudom, ma végignéztem Cícút, hogy hogy tanul -voltunk a Görzenálban oktatónál-, s láttam milyen nehéz még az elején figyelni mindenre, azokra ami a gyakorlottaknak már odafigyelés nélkül, rutinból megy. És én még anno azt hittem felvetetem Cícúval a jégkorit, belököm a jégre és már megy is...Ma jöttem rá,hogy ez mennyire nem így megy.Felnőtteknek oktató igenis ajánlott! Innentől kezdve nagyon jó úton járunk, hogy együtt rójuk majd a város aszfaltjait, miközben ha kis mozgásnak mondják ha nem, az egészségünkért is teszünk egyúttal.
Ehhez viszont szükség volt még egy görkorcsolya párra, hisz vmin Cícúnak is közlekednie kell...Nekünk sikerült ma szert tennünk egy használt férfi Rollerblade járgányra.

Használtban is nyugodtan lehet gondolkodni, főleg ha még nincs igazán eldöntve, hogy tetszik-e ez a sport igazán vagy sem, így pénztárcakímélőbb a vásárlás és veszteség sincs annyi rajta. Először netről akartam rendelni neki valami jóféle alig használt, vagy éppen ajándékba kapott de nem kihasznált (ilyen is van) 8 kerekűt, de elmentünk egy használt sportboltba ahonnan már nem üres kézzel jöttünk ki. Belegondolva: netről is csak úgy lett volna jó rendelni, ha előtte el tudunk menni felpróbálni. Hiába tudjuk ugyanis hogy mondjuk 39-es lábunk van, koriból akkor ajánlatos a 40-es  nekem például a Powerslide korimból 41-es kellett, míg a K2 amit próbáltam abból a 39.5-es is elég lett  volna. Következtetés? Márkánként eltérés lehet, szóval a netes rendelésekkel óvatosan...
Méretválasztásnál is jó ha tudod, hogy nem olyan mint az utcai cipő, hogy végig kell érnie a lábnak, hanem 0.5-1cm ráhagyást kell hagyni, ez általában plusz egy számot jelent, de a már fentebb említett márka-méret-különbözet miatt ez a szám másmilyen is lehet, pl Cícúnak 2 számmal nagyobb kellett. A lényeg: belebújsz, sarkad ütközésig kényelmesen hátratolod,megnézed hol vannak a lábujjaid végei. Itt jön a fél centi-centi ráhagyás hogy annyi kell is, ha idáig jó, akkor bekötöd/becsatolod majd felállsz benne és megfigyeled hogy a lábujjaid mennyire másznak előre (mindenféleképp állj fel, mert a láb akkor helyezkedik el benne úgy ahogy majd kb használat közben fog). Nem szabad hogy azt érezd nyomja a lábujjadat. Sőt, tudtommal nem is kell hogy hozzáérjen a végéhez a lábujjad. Ha éppenhogy nem ér hozzá, az lesz a nyerő méret. Kérd bátran az eladó segítségét, ha ért hozzá -márpedig azért ők tapasztaltak, ezeket az infókat én is egy szakitól tudom- akkor fognak tudni segíteni. A zokni még olyan amire érdemes kisebb hangsúlyt fektetni. Nem érdemes bokazoknit húzni, mert ha minden fűzőt/csattot meghúzol, akkor belül a zokni széle nyomhatja a lábad. Szóval törekedni kell a magasabb szárúak felé. Lehet kapni olyan zoknikat (sima ruhaboltokban) amiknek nincsenek kiálló varrásai (ezek a varrások lábujjaknál szoktak lenni), érdemesebb tehát olyat venni ami nem okoz nekünk plusz nyomódási lehetőséget a koriscipőben,tehát varrásmentes. Ne legyen túl vékony, de túl vastag se, mert meleged lesz benne. :) Anyagát tekintve úgy olvastam egy fórumban, hogy nem biztos hogy a teljesen pamut a jó megoldás, hiszen az beissza a nedvességet mígnem átázott  zokniban fogunk tocsogni. Logikusnak tűnik ugyan, de rajtam meg nem tudnám mondani hogy milyen volt/lesz. Próbálgatni kell, melyikkel a legnagyobb a komfortérzet és annyi. :D A lényeg: legyen magasszárú, közepesen vastag és lehetőleg varrás nélküli.
Védelemre szintén érdemes gondolni, főleg a kezdőknek. Szettben jobb árban jön ki a csukló-, térd-, és könyökprotektorok. A felsorolási sorrendem nem véletlen. A csuklóvédő az az első számú (tenyér résznél tök jó vastagított rész van, ezzel tompítva az ütődést), utána kevéssel marad le a térdvédő szükségessége, majd jön a hármas számú a könyökvédő, mely gyakorlottak esetében hanyagolható (én legalábbis így olvastam).
Végezetül pedig nagyon sok információ van fent a világhálón, mielőtt bárki bármilyen vásárlásba fogna (akár görkori, protektor vagy felszerelések/kiegészítők), előbb nézzen-kérdezzen utána, mert sok fejtörést és nem mellesleg pénzt is megspórolhatunk rajta ha a rutinosok tanácsait követve vágunk bele ebbe a nagyon kellemes sportágba.
Sok sikert és kellemes időtöltést kívánok!

Vallomás...

Hol is kezdjen az ember egy ilyen komoly témát.Egy témát az életéről....
Piáztam...No nem úgy általánosságban,hanem most.Én, aki kb. félévente iszok egy kicsit és abból sem kell sok. Péntek este van,párom dolgozik és úgy alakult,hogy ma takarítok, ami egyébként szombati procedúra szokott lenni. Végeztem,miközben belegondoltam,hogy más megy esti buliba a barátnőivel,míg én szépen itthon tengetem szinte minden egyes hétvégi estémet.Hogy zavar-e? Nem. Ezt én választottam. Én egy kényelmes emberke vagyok,aki ha teheti inkább magához hív fel barátnőket egy-egy csajos beszélgetős estére.
Barátnők...
Hm...
Sosem volt könnyű dolgom velük .Szeretem őket és talán ilyenkor értem meg azt, amit.Nem sok barátnőm van. Hogy miattam? Hát mesélek...
Könnyű természetűnek érzem magam. Könnyen kiismerhető, könnyen megnyíló, könnyen barátkozó.Mégis kevés igazán komoly barátnőm van.Beszélhetnénk itt felszínes kapcsolatokról, abból millió van mindenkinek,haverokról akikkel jóban vagyok,de igazi barátnő, akit ténylegesen ha hajnalban felhívsz,és itt nem arra szeretnék rávilágítani, hogy ki az akit felhívsz, hanem ki az akit fel mersz hívni, anélkül hogy csak egy pillanatra is átfutna az agyadon,vajon "nem lesz-e baj,hogy felébresztem"... Az igazi barátnőnél ilyen kósza gondolatok nincsenek.Na ezekből a barátnőkből van kevés.
Megint más kérdés,hogy több haveri barátnőm sincs nagyon.Valahogy az évek során leépítettem őket.Voltak osztálytársaim akikkel jóban voltam,de valahogy én mindig az igazi barátnőket kerestem. Azokat akik nem bántanak.Igen, merthogy lelkis vagyok. Helyesbítek: nagyon lelkis vagyok. Könnyű megbántani. Nem vajból vagyok, nem úgy kell ezeket értelmezni. Egyszerűen én tudom,hogy fordított esetben azt az adott szituációt hogy tálalnám egy másik félnek és valahogy hasonlóképpen várnám ezt magammal kapcsolatban is. Apukám mondta mindig azt,hogy annyi tiszteletet adj  meg a másiknak, amennyit te elvársz saját magadnak! Ez nagyon belém ivódott. Rühellem a konfliktusokat, talán pont ezért, mert tudom,hogy valaki mindig sérül benne. Pl  a múltkorában történt: állandóan hívogatnak különböző reklámokkal,rendezvényekkel kapcsolatban. Már nagyon unom. A telefon túl oldalán kérdeznek,hogy van-e pár percem. Nem,nincs. Akkor később visszahívnak.Nem,köszönöm,tudom miről lenne szó,kollégája már 2 hete hívott,vagy mittudomén, másik cégtől és nem érdekel az ajánlatuk.De hát hogy ez meg az... Reakcióm? -Hölgyem,tudom,hogy a munkáját végzi,nem akarom önre csapni a telefont,ez már egy kényelmetlen beszélgetés,szeretném ha elköszönnénk egymástól...   Nem normális hozzáállás.Más simán rácseszi a telefont én meg még egy vadidegen ember lelkivilágát féltem.Kérdem én,engem ki félt?
Általános suliból eredhet mindez.Voltak ott bandázások,mint minden suliban.Vannak a menők,az alattuk levők,illetve azok akiket aláznak.Én a közép és az alázottak közé pakolnám magam.Kik a menők?Azok,akik azon kapaszkodnak fel az osztály csúcsára,hogy beszólnak másoknak,olyanoknak akikről tudják,hogy nem fognak visszaszólni, max mosolyognak kínos helyzetük miatt. Kik az alázottak?Akik nem akarnak és nem kívánnak mások piszkálásával fentebb jutni a  ranglétrán. Igen,sajnos ez már az általános iskolában kezdődik.Az oviban még így ez kifejezetten nem igazán érezhető.Nálam volt,hogy akkori "kedvenc" osztálytársam Millónak szólított. Utáltam ha így nevezett,mert szerintem mindenkinek van keresztneve.El is mondtam neki. Csak azért is így hívott. Mára büszke vagyok a nevemre, sőt, szebb nevem van nála, az enyém legalább különleges, nem úgy mint az övé, ami kb minden 20. magyar vezetékneve. Az enyém a Bibliában is megtalálható mellesleg! :)
Talán ez volt az a pont,ahol én inkább magamba zárkóztam.Még ha nem is látványosan. Volt onnan barátnőm. Mai napig van.Voltam az esküvőjén,ő is lesz az enyémen. Ő már családos azóta, nyilván már kevésbé szoros a kötelék.Ő Cegléd,én Pest...
Gimnáziumban ugyanez a szitu. Krisztike az osztály "bohóca". Én így éreztem. Nem a stréberek közé tartoztam,de nem is a menők közé.Azok közé tartoztam aki ha mondtam egy poént, akkor "Ajjj,Krissz,hagyjad már!", kínos vigyorgás magamnak,vörösödés, míg ha ugyanazt a poént ellőtte egy másik menő csaj,mondjuk egy következő nap, akkor azon mindenki fetrengett a nevetéstől. Nem mondom,hogy mindig szar volt, mert ugyanakkor mégis szerettek. Főleg amikor összejöttem az osztály "kan"-jával. Onnantól valahogy másképp néztek rám. Bár nem tartott sokáig az a l'amour valahogy nem voltam már többé az a piszkálható Krisztike.Gondolkodtam másik sulin is. Igen,mert amilyen gyerkőc vagyok a mai napig, valahogy mégis túl gyermetegnek éreztem magamhoz a többieket.Számomra igen gyerekes ez a "más kárán fentebb emelkedni a ranglétrán". Talán ezt láthatta meg bennem anno az a srác is.Mert mást mit?Suli legjobb hapsija,pont velem?Érdekes...
S lőn mostanság.Kiszabadultam onnan. Kibírtam. Most volt egy volt osztálytársam esküvője. Gyönyörű volt.
Nem gondoltam hogy meghív. Ültem mellette úgy egy évet, jó viszonyban voltunk, mondhatni barátnők, csak ő inkább a menősebb csajok közé tartozott, de ő nem nézte le a többieket, ő az a fajta volt akit tiszteltél, mert szép, okos,és tádááám, valahogy ez a kasztrendszer egy kicsit szétválasztott bennünket. Mégsem annyira,hogy az esküvőjére ne hívjon meg...(Utólag itthon ezen el is sírtam magam, miután hulla fáradtan hazaérkeztünk.)
Van, hogy elgondolkozom rajta ,míg párom dolgozik és itthon vagyok egyedül, kitakarítom a lakást, tv-zek vagy éppen olvasok, vagy X-boxozok...de van hogy elkalandozok...nem akarok meghalni,de átfutott már az agyamon,vajon ha láthatnám a temetésem: kik jönnének el? Mit mondanának rólam? Gondolkoztatok már ezen? Persze aztán valami csoda folytán életre kelek, mindenki csodál, blah,blah...Nem vagyok befordulva,se nem vagyok depis...Csak az én agyamon futott már át ez? De most, ha már szóba került, ha ti belegondoltok, magatok után mit hagytok? Én is csak az után gondolkodtam el, mikor interneten körbement egy videó, egy poénnak szánt dolog, hogy több embert azzal vicceltek meg, hogy a saját temetésükre hívták meg őket...Rémes,de elgondolkodtató...
Milyen maradandót hagyunk magunk után?Folyton próbáltam az elmúlt évek során komolyodni,mert nem lehet egy ember ennyire "gyermeteg" 27 éves korában,mint én, tiszta lökött vagyok. 100% fiatalka, pedig lassan fel kéne nőni... De mégis,olyan jó... Jó érzés elmenni arra az esküvőre,ahol nem azért hívtak meg mert fodrászkodni is kellett- tudom,hiszen először úgy volt,hogy nem én leszek a fodrász-. Jó érzés volt hazaérkezni,és ráeszmélnem,hogy valamit mégsem csinálhattam rosszul, ha közel 10 év után is eszébe jutottam akkori barátnőmnek,akinek barátnője is ott volt,aki a menők közé tartozott és hulla jól éreztük magunkat egymással,s azóta is tartjuk a kapcsolatot, mert emlékeiben engem szeretett. Én ezt akkor másképp éreztem, de ezek szerint tényleg én vagyok túl érzékeny ahogy azt már írtam is... Jönnek az esküvőmre. Mindketten. Nem gondoltam volna, hogy szeretnek. Cukkolásaik közepette, de szerettek és szeretnek.
Mindezek ellenére nem volt nehéz gyermekkorom, Szüleim mindent megtettek értem. Jól neveltek fel. Kaptam frászt is ha megérdemeltem, de össze teszem a két kezem értük! Pedig néha nem látszik,hogy mennyire is szeretem őket! A hozzám legközelebb állók érdemlik ki azt a Krisztit, aki megmondja a tutit. Senkit nem merek megbántani, de tényleg senkit, kivétel Őket...Nem direkt, de náluk tudom kiadni a feszkót. Sajnálom.... Sok más emberrel kellene helyettük szoprán hangon elbeszélgetnem. De valahogy ez csak azokkal megy akiket igazán szeretek. Nem sokan láttak engem még férfiak szavaival élve "önkívületi állapotban", avagy amikor a nő elveszti a fejét és csak mondja és mondja és mondja...
Mamám, egy tündérbogár! Kis szerelmem,még ha nem is érzi mindig.Ránézek,és csodálom...84 éves!...egyemmeg....tesz-vesz-sürög-forog.Megyünk mama csajos napra, mi fagyizunk anyával,Te pudingozol... :) Papám már nem él. "Faszapapa". Amolyan huncut, jó fej vigyori papa. Milyen lenne ha ma is közöttünk lenne?Vagy Keresztapum... Ők ketten betegségben hunytak el. Igen,gondolok rájuk is sokat,bár ezt nem szoktam másnak mondani, még anyumnak sem. Sok mindenkire gondolok, másik nagyszülők,dédik... Ők látnak föntről bennünket? Szeretném hinni hogy igen ,de akkor mit nevezünk lélekvándorlásnak? Aki lelke "fölszáll", egy tanítás szerint újra leszületik egy másik testbe... Lehet újra élnek,valahol másutt. A "deja vu" érzés akkor akár egy másik életből is származhat ilyen alapon, legalábbis azt mondják. Kérdés,hogy miben hisz az ember. De ezt le lehet rendezni ennyivel? Egy kérdés és egy rakás válasz van rá? De talán ez is így van megírva, hogy az ember ne tudjon mindent. Agyunknak sem tudjuk kihasználni a 100% -át...
Párkapcsolatom: Számomra tökéletes. Mit hívunk tökéletesnek? Halak vagyok, full romantikus típus. Mondjuk azt, romantikus filmeken nőttem fel, amolyan tipikus szőke herceg fehér lovon...Volt egy ilyen párom,még a hajszín is egyezett, de nem volt elég, túl "nagypofás" voltam hozzá képest. Engem kordában kell tudni tartani. No nem rossz értelemben, de mellém kell egy vezéregyéniség. Furcsa. Furcsa hogy ezt írom, miközben jelenlegi és egyúttal végleges párommal kapcsolatunk elején pont ezért küzdöttünk meg egymással. Megkaptam az én kis oroszlánomat. Idő volt míg rájöttem, hogy nekem pont ez kell. Mert mikor vezéregyéniségre vágysz akkor az hiányzik, mikor megkapod akkor azzal nem tudsz mit kezdeni. Megvoltak a magunk játszmái. Megvoltak a magunk dilemmái. Túléltük. Immáron 7 és fél éve hogy együtt vagyunk, ééééss ugyan nem jelentem ki hogy napról-napra egyre szerelmesebbek vagyunk -nem azért mert nem így van, hanem mert erről van egy elméletem-, de szeretjük egymást és szeretnénk egymással leélni az életünket! Olvastam, hogy a szerelem, mint érzés, állítólag kémiai. Két-három év után az a bizonyos szerelem elmúlik. Azt vallom,hogy egy romantikus zeneszámnál,egy felidézett emléknél ez az érzés újra előtör. Aztán alábbhagy. Egyszer fenn,egyszer lenn. Számomra az az igazi, akivel a "kémiai" szerelem elmúlása után is, alias szürke hétköznapokon is ha ránézel, ki tudod mondani, hogy igen, Ő az, akivel az egész életemet le szeretném élni. Jóban-rosszban... Közhely, de lényegre törő megállapítás! Ő az. Voltak gondok, szeretnék optimsta lenni, de mai világban tudván tudjuk, hogy lesznek is gondok-de ne legyen-. Akár apróságok,akár nagyok, de együtt szeretnénk ezeken átmenni. Egy páron már keresztül mentünk. Nem volt könnyű,de áthidaltuk. Sokan elbuknának az ilyeneken. Mi megéltük, túléltük és boldogok vagyunk, készülünk az esküvőnkre. :) :) :)
Statisztika. Azt említette egy vendégem, hogy egy statisztika azt mutatja,hogy akik később házasodnak (több évnyi együtt járás után),azoknál gyakoribb a válás...Elmélkedtünk vajon miért lehet ez, hiszen én pont ezidáig úgy gondoltam, hogy akik kevesebb ideig jártak azoknál nagyobb az esély a szétválásra, pont azért mert míg dúl a "láv", addig házasodnak, aztán, hopp, mikor elmúlik, egyszerűbb számukra lelépni, mintsem megjavítani azt ami elromlott...Kilyukadtunk annál, miszerint akik sokáig várnak az esküvővel, azok talán azért mennek szét gyakorta hamarabb, mert X év eltelte után már eleve azért házasodnak, merthogy valamivel igyekeznek feldobni a kapcsolatukat, hátha az majd segít a már lapos mindennapjaikon.. Nem ítélkezem, mindenki élete más, biztos van ilyen is...Nálunk nem így van. Ez a közel 8 év úgy telt el, hogy ihaj. Mikor összejöttünk, 19 voltam,szinte tegnap volt. Nekem teljesen normális, hogy nem mentem hozzá 22-23 évesen. Nem gáz ha más ezt másképp érzi, de én azt gondolom most van a helyes időpont. Kell a házassághoz egy érettségi szint. Én, Mi, most értünk meg rá. LOVE BABY ! ! !
 Vendégeim! Szegény vendégeim. Néha túl sokat beszélek. Abból kifolyólag, mint a már említett "életvitelem miatt" nem sok minden történik velem. Ha viszont valami eltér a szokásostól, akkor onnantól téma van...Van erre is egy elméletem. Amilyen a fodrász,ahhoz hasonló a vendége is. Na,nem. Itt sok vendégem tiltakozna. Úgy értem ezt, hogy pl egy punk emberrel nem biztos hogy sok hajfestési időt együtt tudnánk tölteni. Nem azért mert bajom lenne velük, hanem egyszerűen kell valami közös pont ami alapján eltöltjük azt a 2 órás szépítkezést egymással. Nekem mindegyik vendég fontos -ez itt a reklám helye :) -. Viccen kívül, én mindegyikőjükhöz kötődöm. Számomra ők nem csak egy vendég... Nem kereseti források. Nekem ők egy bizalmi kapcsolaton alapuló ismerősök, majdhogynem barátok. Megosztunk egymással információkat,akár magánéletbelit, akár csak úgy szimplán a hétköznapjaikat. Részese vagyok az életüknek. Gimnáziumtól-esküvőig-gyermek születésig-megöregedésig. Szeretem egytől-egyig mindegyikőjüket!

Újraolvastam soraim... Kihagytam pár embert az életemből,akik meghatározóak voltak. Itt van jelenlegi legjobb barátnőm. Neveden nevezlek Kriszti! Mindig velem vagy! Néha nem könnyű, pont az érzékenységem miatt. Akármilyen is vagy velem (határozott,nevelő hatású, vagy kedves baba),tudom,hogy szeretsz, és bármikor számíthatnék Rád!
Ott van gyermekkoromból Ottóóóóóó! Nem tudnám definiálni...Amikor középsuliban cukkoltak,hozzátok ha lementem Ceglédre a kis társaságunkba, Ti mások voltatok. Mi egy banda voltunk, ahol nem cikiztük egymást, vagy ha igen, akkor azt nem azért tettük,hogy felülemelkedjünk a másikon,hanem mert pusztán jót viccelődünk! Nagyon bírlak a mai napig tökfej, pont ezért, mert annyi szar hülyeség van mögöttünk!
Az EX, akinek köszönhetem, hogy megtanultam egy sor dolgot. Hogy azzá váltam ami vagyok, ugyanis fiatal éveimet te határoztad meg, Mindennek megvan a maga miértje.Mindig is jóban akartam lenni veled, de te ezt nem akartad megérteni soha. Egy nőnek az első szerelem az mindig is ott lesz egy külön kis helyen. Ugye csajok? Ez sajnos,de így van. Nem szerelem már ez, de az első. Ezt csak mi tudjuk lányok, ezt a lüke hapsik nem gondolják, ők ezt nem így érzik. Örülök,hogy az élet jelenlegi párom mellé sodort és ehhez az is kellett, hogy veled ne működjön a dolog.
Másik baráti barát, akivel hosszú-hosszú éveken át lelki társak voltunk egymásnak és azt vallottam,hogy igenis ha van férfi-nő barátság a földön akkor az a miénk. Elszakadtunk mi is egy ponton,egy barátnődön, mert őt zavarta a mi barátságunk: semmi baj, megértem, de miután gebasz volt köztetek órákon át beszéltük ezt telefonon, de mikor újra egymáséi lettetek leszartad a fejem. Elhiszem, fontos a szerelem, de azóta nem is próbálkoztál újra nálam,pedig ismersz,simán megértek mindent,de nem kerested újra a barátságom.Pedig értél volna nekem annyit, hogy újra beszéljünk. Fontos voltál nekem, nincs testvérem, de te valahogy báttyám voltál, és szar volt megélni, hogy te első adandó alkalommal eldobtál. Aztán próbálkoztam, de rájöttem, hogy miért is én rohanok mindig más után? Mindig ezt csinálom. Valahogy nem akarom észrevenni a dolgokat.
Ott vannak párom kollégáinak barátnői, akikkel ugyan ritkán találkozok újabban,de mégis jó tudni,hogy az egyébként nem túl népes baráti társaságomat erősítik.Köszi csajok!
Apropó,Barátnő!Barátnőm!Még mindig annak tartalak...Tudod Te kire gondolok! Egy kapcsolat nem mindig felhőtlen, mi éppen borús napjainkat éltük...Remélem mondhatom múlt időben... Bízom benne,  ahogy ma már mintha mise történt volna telefonon,  úgy tudunk tovább lépni a kapcsolatunkban...
Emiskéék akiket szintén nevén merek nevezni. 27 éves vagyok, de elmondhatom,hogy van több mint 40 éves barátnőm :)  -pontos kort nem illik leírnom,de Emi szerintem jót fog mosolyogni a "40 éves barátnőmön"!
Igen,mert lehet kis "idióta",örök gyerek maradok,de valahogy most érzem azt, hogy mégis mennyi barátom van. Barátnőm leánybúcsúján is jó pár lánnyal szinte azonnal jó viszonyba kerültünk.Valamit mégiscsak jelenthet ez... Talán, annak ellenére, hogy jelentéktelen embernek véltem magam, mégiscsak érezhetném azt, hogy ez nem így van? Jó lenne. És tudjátok mit? Így érzem! És nem csak lenne...! Így is van!
Köszönöm Nektek,hogy Vagytok Nekem! Egytől-egyig!
Csókpuszi mindenkinek!

Leánybúcsú szervezés II. Kulisszatitkok

Az első részben már említést tettem arról,hogy hogy lehet az menyasszony összes barátnőjével közösen szervezni a lánybúcsút (google drive, facebook), jelenlegi részben viszont maga a lánybúcsú kivitelezésére szeretnék rávilágítani.
Eljött a csajok nagy napja,menyasszonyunk rémálma,mely idő közben mégis kiderült hogy nem is olyan rémséges mint azt oly sokan tudni vélik.
Elsősorban kell egy ember aki a fő-fő-fő góré lesz, más néven ceremóniamester. Ez a személy lesz az aki megnyitja a bulit, aki ismerteti a szabályokat, soron kívül rendelkezhet a büntetőlapok (miszerint iszol) kiosztásával, stb, stb, stb...
Én a legelső lánybúcsúmon sok minden játéknak néztem utána. Miután a lánybúcsú egyben egy "felkészítő tanfolyam a feleség szerepére" is ,ezért az alapfeladatok közé lehet nyugodtan tenni a fűszerek felismerését.

Fűszerek felismerése

Elcsépeltnek tűnhet,de fel kell valahogy építeni az estét,nem turkálhatunk egyből a vetkőzőfiú gatyájában (ami nálunk mondjuk pont nem volt). Rossz válaszért alkoholfogyasztás, a játék végén viszont mérlegelés, miszerint megérdemel-e egy apró ajándékot, melyet mindenki egyénileg hozott. Első nyeremény egy vörös bugyenkó volt. Máris következhet a tárgyfelismerés (répa,uborka,papucs,vibri-fokozva a hangulatot),mely ügyeskedései után kijárt egy arany színű óvszer ajándékba.Ne is lazsáljunk tovább, érkezhet a férjismereti teszt (a kérdéseket el kell küldeni a vőlegénynek és válaszokkal együtt visszakéretni). Ebben a játékban szigorú szabályok lépnek érvénybe! Rossz válasz: büntetőital. Jó válasz: örülj,hogy nem iszol.(Célszerű nem töménnyel itatni barátnőnket,hiszen a cél mégiscsak az,hogy emlékezzen a lánybúcsújára!)
Régen én valahol találkoztam egy társasjátékkal ahonnan egy ötletet merítettem: kártyákat nyomtattunk ki (sima egyszerű lapra),melyeket a "piros lap" kivételével át kell adni a menyasszonynak, melyekből majd ő fog választani:
-Ivótárs kártya (legalább 20 db, had osztogassa csak a menyasszony a többi lánynak akár kettesével-hármassával)
-"Zöld" kártya (5db, alkoholmentesre cserélheti büntetőitalát)
-"Passzoló" kártya (1db, passzolhat büntetőital nélkül)
-"Telefonos" segítség kártya (1db)
-"Baráti segítség" kártya (1db, hátránya ha rossz a válasz mindkettő iszik)
-"Piros lap" kártya (15db, melyet soron kívül a ceremóniamester bármikor bárkinek kioszthat.
Túl sok kérdést nem kell feltenni, a kezdő lánybúcsúszervezők azt gondolják hamar túlszaladnak majd a kérdéseken, de vegyük figyelembe,hogy egy-egy szép emléknél úgyis beindul a sztorizgatás és lám,már vészesen telik is az idő...A mi kis pártfogoltunk ügyesebben vette az akadályokat mint gondoltuk, szinte úgy kért engedélyt, hogy ihasson végre egy kis alkoholt is... :P
Benyomtunk egy "részeg férjen végrehajtandó műveletek" feladatot is egy játékbabán, melyről azt gondoltam hülyeség, de végül még ezen is sikerült jót mókázni. Profizmusáért kapott egy fütyifülbevalót.
Ezután jöhetett az, amit személy szerint fontosnak tartok: ontsuk a hangulatot a társaság többi részvevőjébe is, ne csak a menyasszonyba, mégpedig a "ki mennyire ismeri az arát" c. játékkal. Gyakorlatilag ugyanaz mint a férjismereti, de itt nincsenek kártyák, itt csak jó-vagy rossz válasz van. "Menya"=menyasszony kérdez előre kiírt kérdésekből (kedvenc színe?, hány foga hiányzik?, stb.) és választ egy embert akinek meg kell tudnia mondani a helyes választ. Nálunk eléggé belemelegedtek a lányok,mindenki tippelt már mindenre, mígnem a "piros lap" kiosztásával (ez az egy kártya amely az este folyamán bármikor felhasználható,elején írtam is...ugye,hogy ugye?) lettek megbüntetve még akkor is ha jót mondtak.Csak azért mert bekiabáltak. Kellett egy indok.Pont. :P Nem mellesleg lehet bíztatni az arát, ha jó válasz is érkezik a kérdésére,cáfolja meg azt 1x-2x, mégha 1000%-osak is a válaszban a válaszadók.Ebben a játékban a menyasszony szava szent ígyhát nálunk is elhangzott ez párszor: -Iszol,iszol és te is iszol!Mert.Csak.
Aztán Judynak anyósról 10 jó tulajdonságot kellett megemlítenie, 3 mondatot leendő férjuráról kiegészítenie és tádááám felavattuk a kis csajunkat. Ez lett volna az a pont ahol bejöhettett volna a fütyitorta, de nem szerette volna (pedig Judy utólag bevalljuk, Dzsemivel készültünk kuki-gyümölcstállal, csak véletlen elmaradt a megmunkálása a sok vigyorgás miatt...) Ezúton ajánlom mindenkinek,ha a "menya" kérései közé tartozik ,hogy nem akar kukitortát, hát csináljatok neki gyümölcsből, leginkább banánból fütykösformát. Merthogy az már nem torta ugyebáááár... :))))
Lehetőségekhez mérten,miután elvégezte a feladatok nagy részét itt kellett volna  felruházni a tiarával és a "férjhez megyek" szalaggal, meeeeert gyakorlatilag ez volt az a pillanat amikor elindultunk limuzinnal az est bulihelyszínére egy klubba.

Limó csíííz

Miután itt még a mi Judynk nem volt beöltöztetve,elég bátor húzás volt azt kérnem tőle, hogy áruljon nyalókát (ez titkos hadművelet volt részemről, mert tudtam, hogy ő az ilyesmit nem kedveli,de lássuk be mégiscsak bejött az amit a Lánybúcsúszervezés 1. részében írtam, aznap valahogy mégis átértékelődnek a csajok...)Minden rinya, nyavalygás nélkül szaladt is teljesíteni a feladatot pár segítő barátnővel karöltve.El sem akartam hinni! Le a kalappal előtte!
Mindezek után jött el az est fénypontja a ceremóniaavatás: fel kellett olvasnia a jóasszony fogadalmát mire megkapta tőlünk a fátylát,szalagját és a többi dokumentumot, melyben azt tanusítjuk, hogy alkalmas a feleség szerepére!

Jóasszony fogadalom

Sikerült hajnalig táncolnunk, (reméljük) sikerült emlékezetessé tennünk barátnőnk utolsó hajadon éjszkáját!

Amit tanácsolni tudok, hogy egyszer van ilyen alkalom, egyszer ünnepled a barátnőd lánybúcsúját, így tedd magad aznap éjszakára szabaddá. Hidd el Ő is meg fogja ezt tenni Érted!
Mindent összegezve azt gondolom lehet "lightos" lánybúcsút is csinálni, mint ahogy azt már említettem, ehhez csakis a barátnőd határaival kell tisztában lenned. Ha nem vagy tisztában úgy ahogy akár én sem voltam, vidd el azt a játékot amiben nem vagy biztos.Inkább legyen ott és döntsön úgy,hogy ez neki nem fér bele, mintsem sajnáld,hogy "-De kár,hogy nem hoztam el!". Nekem bejött! Remélem Neked is be fog! :D